A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Szűts István Gergely: „Magyarország védbástyája” Határképek a sátoraljaújhelyi sajtóban 1918 és 1921 között

század közepétől vált tényelegesen a vármegye gazdasági, közigazgatási központjává, hiszen 1748-ban az addig Patakon székelő vármegye a Szár-hegy alatt található városba helyezte át székhelyét. A 19. század első felétől Újhely szerepe jelentősen megnő, köszönhetően a hegyaljai szőlő- és bortermelés, és kereskedelem egyre jelentősebb fejlődésének, valamint az 1871-ben átadott Kassa-Miskolc vasúti fővonalnak, amelynek révén Újhely a régió elosztó központjává fejlődhetett. 1902-ben lett rendezett tanácsú város, ebben az évben már 16 886-an,

2 alig tíz év múlva, az első világháború kitörésének hajnalán viszont már 19 940-en éltek a vármegye központjában.

3 Az első világháború egyes időszakaiban, különösen a galíciai hadjáratok idején, a város gazdasági élete virágzott. Ezekben az években itt működött az ország legjelentősebb borpiaca, ahol naponta 100-200 ügynök adta és vette a borokat az újhelyi kávéházakban kinevezett tőzsdehelyiségekben.

4 E rövid életű gazdasági konjunktúra a háború befejező szakaszában soha nem látott borválsággá alakult, amelybe számos újhelyi kereskedő belebukott. Ezt követően már nem sikerült a bortermelést és kereskedelmet a korábbi szintre visszaállítani, köszönhetően a térség életét alapjaiban átstrukturáló trianoni határoknak. A kortársi visszaemlékezések, emlékiratok, naplók hiányában egy fennmaradt, ám sok esetben hiányos forráscsoport vizsgálatára vállalkoztunk. Elemzésünk tárgyául Sátoraljaújhelyen 1918 és 1921 között bizonyos rendszerességgel megjelent sajtótermékeket választottuk, a kommün alatt 1919 áprilisától július végéig működő Vörös Hajnalt, majd az ebből alakult Zempléni Munkást, az 1919 augusztusában induló Zempléni Újságot, valamint a Zemplén és az Újhelyi Hírlap (Felső-Magyarországi Hírlap) töredékesen fennmaradt számait.

5 Vizsgálatunkat 1918 végén, a háború befejezésének pillanatában kezdtük. Sátoraljaújhely lakossága már ez év végétől, a cseh csapatok megjelenésének hatására egy új, eddig ismeretlen helyzettel találta szemben magát. A megszállás önmagában is drámai élményt jelentett, hiszen hosszú évtizedek alatt nem volt arra példa, hogy a városban idegen seregek állomásozzanak. A világháború hadszínterei is távolinak tűntek, hiszen a helybéliek az elmúlt években csupán a felvonuló és itt állomásozó osztrák-magyar hadtestekkel találkozhattak. A csehek bevonulása és ideiglenes berendezkedése tehát olyan, eddig ismeretlen helyzetet eredményezett, amelynek megoldására, de legalábbis kezelésére új stratégiákat kellett kidolgozni. A megszállástól 1920 januárjáig, a Párizsból érkezett tervezet kihirdetéséig, feltételezésünk szerint többféle önreprezentáló és a helyzetet szimbolikusan értelmező reflexió született. Természetesen a következő egy év diskurzusai is legalább ennyire érdekesek, azonban úgy véljük, hogy a határváltáshoz kapcsolódó narratív elemek alapmotívumai a trianoni döntés aláírásáig nagyrészt kialakultak. A Sátoraljaújhelyen megjelenő sajtótermékek csak 1919 januárjától kezdtek komolyabban foglalkozni egy új politikai határ esetleges megjelenésével. A háború alatt 2 Borovszky 1906. 3 Borovszky 1906. 4 Csíkvári 1940. 126. 5 Az Újhelyi Hírlap (Felső-magyarországi Hírlap) eredetileg a Függetlenségi Párt balszárnyának Zemplén megyei hetilapja volt. A Tanácsköztársaság után a kisgazda párthoz közel álló polgári szabadelvű hírlapként jellemezhető. A Zempléni Újság 1901-től a Szabadelvű Párt lapja volt, 1919-ben rövid időre megszűnt, majd még ugyanebben az évben a kormánypárt kezdeményezésére újjáalakult. Működése során, ha nem is volt a kormány szócsöve, de közvetve támogatta azt. A Vörös Hajnal a Tanács-kormány helyi lapja volt, 1919. áprilisától, majd július 11-től a kommün bukásáig Zempléni Munkás néven jelent meg. A Zemplén 1870. szeptember 30-tól (előtte Hegyalja) a hivatalos politikával lojális lapként működött. 1902-ig a Szabadelvű Párt megyei lapja, 1944 végéig, a Tanácsköztársaság időszakát leszámítva folyamatosan megjelent. Fülöp 1964. 590