A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Bodnár Mónika: Agyagipar a mai magyarországi Gömörben régen és ma

A téglákban PM monogram olvasható.

8 Később már nemcsak urasági birtokok határában folytattak téglaégetést. A 19-20. század fordulóján és a 20. század elején a parasztság körében is előfordult, hogy konkrét megrendelésre, egy-egy építkezéshez időszaki téglaégetőt hoztak létre a falu határában egy arra alkalmas helyen. Dobosy László kutatásaiból tudjuk, hogy Gömörszőlősön az 1879. évi árvíz után 1880-1900 között szinte az összes házat újjáépítették. A szegényebbek szárított vályogból, a tehetősebbek égetett vályogtéglából, ún. cigánytéglából építkeztek. A téglát helyben, a Mocsolyáknál égették a cigányok, mert a Kolyota aljában jó minőségű agyagot találtak. Ekkorra datálható egyébként a zsúpfedél eltűnése is, helyébe a cseréptető lépett.

9 Gömörszőlősön az 1920-as években három család számára égettek vándor téglaégetők cigánytéglát. A T. Kovács testvérpár, Lajos és János részére, valamint Babus Szabó Zsigmond részére a Mocsolyáknál, Babus Pál Benjámin részére a Tavasz-oldal határrészben.

10 Más falvak határában is megfordultak a vándor téglaégetők, sőt olyanok is voltak, akik saját szükségletre maguk végezték ezt a munkát. Parasztember saját szükségleten túl ritkán foglalkozott téglaégetéssel, bár erre vonatkozó adatok is vannak." Leggyakrabban azonban mégiscsak cigányok vetették a vályogot vagy égették a téglát. A cigányok csak megrendelésre égettek téglát, nem házaltak vele. A megrendelő adta az anyagot és a fát a kiégetéshez, a cigányok pedig pénzért vagy egyéb fizetségért elvégezték a munkát. A fizetség általában nem pénz volt, inkább természetben törlesztettek, vagyis a paraszti gazdaságban megtermelt javakat adtak érte cserébe. Az agyagipar szempontjából Imola a magyarországi gömöri térség egyik legfontosabb települése. Lakossága egészen a 20. század elejéig döntően mezőgazdaságból és az erdőből élt, de az idősek emlékezete szerint az ún. imolai cserépsindel keresett termék volt a környéken, s ezt írásos dokumentumok és tárgyi emlékek is igazolják. A 19. századig zsúpfedéllel borították a házakat, de a 19. század vége felé már igyekeztek cserepet használni, amit egyébként a gyakori tűzesetek miatt a hatóságok is szorgalmaztak. A fazsindely ezen a vidéken nem terjedt el, a cserépzsindely vált általánossá. Ezt leginkább Imoláról vagy Dereskről szerezték be. Az apróbb cserepeket Dereskről, esetleg Fazekaszsaluzsányból, a nagyobbakat Imoláról vagy Meszesről hozták vidékünkre. Az imolai cserépzsindelyt nemcsak Imolán, de a környező falvakban is általánosan használták tetőfedésre az első világháborúig. Cseri Miklós kutatásaiból tudjuk, hogy Zádorfalván a 19-20. század fordulóján épült Lenkey-féle nemesi kúria is ezzel volt fedve.

12 Dám László a gömöri magyarság népi építészetét összegző munkájában szintén utal az imolai cserépre és közöl is egy fotót Zubogyból, melyen hódfarkú imolai cseréppel fedett vízvetős tetejű ház látható.

13 Később aztán már az emberek nem szívesen vásárolták, mert romlott a minősége. Mint mondták: A cserepet még az első háború előtt is Imoláról hoztuk. ... Amit Imolán csináltak a háború után, az olyan vót, máma felrakták, holnap lepattogott}

A Ezt követően már inkább Serényfalváról vásárolták a tetőcserepet. Ennek ellenére Imolán még ma, 2005-ben sem ritkaság az imolai cserépzsindely, sok régi lakóházon és melléképületen megtalálható. A műemlék templom is ezzel van fedve, és a 8 Faggyas 1986.200. 9 Dobosy 1979. 10 Adatközlő: É. Kovács László és É. Kovács Lászlóné Babus Éva. 11 Máté József égetett téglát Zádorfalván (Cseri Miklós gyűjtése HOM NA 4039). 12 A falazata máiéi (serényfalvi) téglából, az alapja aggteleki kőből készült (HOM NA 4380). 13 Dám 2001. 871. 14 Zomborka Márta gyűjtése, HOM NA 4000. 574