A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Tarczai Béla: Marsalkó Mihály „őrmester, amerikai hadifogoly”

tff&ri-f'ty £*K.' rÜ-, pedett le Bajorországban azzal a szándékkal, hogy itt fog megalakulni az új magyar hadsereg. Másik része az egyre erősebb szovjet nyomás elől volt kénytelen visszavonulni. Voltak alakulatok, amelyek minden más megfontolás nélkül a szovjet hadifogságot akarták elkerülni, ezért vonultak nyugatra, lehetőleg az Elbán túlra. Az idekerültek legnagyobb része az amerikaiak fogságába került. Az amerikaiak a hadifogolykérdést nagyvonalúan, a nemzetközi egyezmények megkerülésével kezelték. Ennek következtében, az egyes parancsnokok jóindulatától függően voltak táborok, ahol tisztességes viszonyok alakultak ki, de voltak olyanok is, ahol a foglyok sokat nélkülöztek. Ilyen sors várt arra az alakulatra is, amelyhez Marsalkó őrmester tartozott. A feljegyzésekből árad a panasz az éhezésre, a postakapcsolatok hiányára, a teljes tájékozatlanságra - ami főként a hazatérés reményeit illette. De lássuk a részleteket az őrmester megfogalmazásában. A fogságba esés a fegyverek és egyéb hadieszközök leadását (és megsemmisítését) jelentette. Ezt követően katonáink két napig zuhogó havasesőben a szabad ég alatt táboroztak. A harcoló, előnyomuló amerikai alakulatok ugyanis nem foglalkoztak a foglyokkal. Az ő sorsuk rendezése a mögöttük haladó katonai rendőrség feladata volt. Május 4-ről 5-re virradóra gyalogmenetben terelték a foglyokat kb. 60 kmes út után az unter-bibergi repülőtérre. (Ezt az objektumot a térképen beazonosítani nem tudtam.) Itt egy hónapig tartózkodtak. Egyetlen említésre méltó esemény az idő alatt a 3. század részére kiutalt egyemeletes épület tetőzetének rendbehozatala volt. A tetőt ugyanis egy korábbi bombázás lesöpörte. „.. .minden reggel a századot beosztottam a cserepezéshez, egy álló hónapig. Dolgozott a nép, napjában 30 vagy 50 fő, de nem haladtak. Még talán a mai napig se lenne kész, ha ott volnánk." Fölmentek a tetőre, kiültek a lécekre és ott danolásztak délig. Délután ugyanúgy folyt a foglalkozásuk. De nem törődtem vele magam sem, mert legalább addig nem hallgattam tőlük, hogy jaj de nagyon éhesek vagyunk, mert bizony kenyér az nem volt, 8 deka volt egy napi adag kenyér. Odafönt az egyemeletes háztetőn azt énekelték: Zsindelyezik a magyar fácánok a laktanya tetejét. Őrmester úr mind föl hajtja a századja legényeit. Marad még lent kettő-három nyomorult, Meglássátok Tomik, hogy rátok még Az a magas ég is beborult."* A szöveghez rajz is van mellékelve. 3 Az idézett szövegrészekben a zavaró nyelvi hibákat javítottam. 553