A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Tarczai Béla: Marsalkó Mihály „őrmester, amerikai hadifogoly”

Itt kell megemlítenem, hogy Marsaiké őrmester visszaemlékezéseiben gyakran visszatérő elem a magányosságnak az érzése. Az ő esetében ez onnan táplálkozott, hogy sem a visszavonulás sodrásában, sem a fogolytáborban nem találkozott földivel, ismerőssel. Ezzel az érzéssel nem állt egyedül a világban, mert gyakori jelenség volt, a nagy mozgások közepette, vagy a fogolytáborokban ez első időkben az érdeklődés, átkiabálás: „kik vagytok, honnan jöttök, nincs-e köztetek X-Y?" Marsaikónak nem volt szerencséje. Bibergben hallotta ugyan, hogy a táborban miskolci tüzérek is vannak, és köztük egy görömbölyi, Takács Mihály. Vele sikerült is találkozni, de a rohamszázad elköltöztetése miatt elvesztették egymást. „így egyedül vagyok e rettenetes embertömeg között görömbölyi". 1945. június 2-án Marsalkó századát Münchenbe, a lóversenytéren létesített sátortáborba költöztették át. Indulás előtt „.. .az amerikaiak mindenünket elkobozták és felégették, majdnem meztelenül hajtottak ki bennünket. Voltak olyanok, akik meztéláb jöttek el. Zubbony, köpeny, pokróc és minden kézhez való ott maradt. Semmi nélkül állottunk ott a sátortáborban 2 napig." Sátortábor volt ugyan, de sátor nem. Két nap múlva érkeztek négyszemélyes sátrak. Ekkor minden egység fel tudta építeni a maga táborát. Az amerikaiak ebből a táborból naponta 8-9 ezer embert szállítottak ki vonattal Münchenbe romeltakarításra. A vonatok körül nagy volt a szigorúság. Nem tudni miért, de nem volt szabad a foglyoknak a vonatablakon kinézni. Az élelmezés nagyon rossz volt, csak reggel és este kaptak a táborban 12 deka kenyeret, fél liter rántott levest, alkalmanként kevés sajtot. Ezért ezt a tábort a foglyok maguk között „koplaló tábor"-nak becézték. A táborokban formailag magyar parancsnokságok működtek, főként ott, ahol nagyobb tömegben voltak magyarok. Ez a helyzet addig állott fenn, amíg a tiszteket el nem különítették. A honvédség szabályzatai a hadifogság idejére azt írták elő, hogy az eredeti aláfölérendeltségi viszonyokat, a magatartási és szolgálati szabályokat változatlanul be kell tartani. Hellyel-közzel ez sikerült is, de fokozatosan megszűnt. így a táborparancsnokok, a rangidős tisztek legfeljebb némi érdekvédelmi tevékenységet fejthettek ki. A müncheni táborban a tisztek jogi helyzetük tisztázását és a németektől való elválasztást szerették volna elérni. Ezzel kapcsolatban Marsalkó feljegyzései között az alábbi levél olvasható: „A 3. amerikai hadsereg főparancsnoksága, 1945. július 5-én: 1. A németektől való elválasztás tárgyában a 25. sz. tábor magyarjainak kérelmére vonatkozólag közlöm, hogy Önöket rosszul tájékoztatták. Önök nem háborús bűnösök, nem SS vagy politikai foglyok, helyzetük a lefegyverzett erőkével egyenlő. A jelenlegi 554