A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Rémiás Tibor: Marsalkó Mihály dachaui hadifogolytábori (1945-46) zsebkönyve

összetűzésbe került: „Odamegyek, tisztelgek, látom, hogy egy százados rangban lévő tiszt úr, természetes, hogy beszélni nem nagyon tudunk egymással, mivel én is csak annyit tudok a német szóból, amit a hadjáratok alatt megtanultam, tehát az mind kevés, de mégis megértettem rövidesen, hogy mit is kíván, amint rámutatott a nevezett épület felé. A százados kijelentésemre mérges lett... hogy nem te vagy a marsai, tehát nem te parancsolsz. Én erre nyugodtan azt jelentettem neki, hogy de igen is én Marsaiké Mihály őrmester vagyok. Erre elmosolyodott a százados és kezet nyújtott, ezzel eltávozott a tanyának más épületeibe, és ott foglalt helyet az ö katonáival együtt." Az angol nyelv ismeretére pedig elszántan törekedett, hisz „naplójának" egy terjedelmes része angol-magyar zsebszótár látszatát kelti.

24 Persze, az ólomszárnyakon repülő amerikai hadifogság ideje sem volt elegendő ennek a nyugati nyelvnek az elsajátítására. Hazajőve, megszabadulva a katonai némettől és a hadifogoly angoltól, élete végéig leginkább faluja anyanyelvén, ruszinul kommunikált embertársaival, feledve a magyar nyelv szépségeit is. Megszabadulva a háború poklától és a hadifogság kínjaitól Marsalkó Mihály visszatért családjához, gör. kat. Vallásához (amit ugyan soha el nem hagyott!). Hálából, hogy a Jóisten és a Szüzanya hazasegítette, „naplójában" községi kereszt állítását

25 tervezgette (1948). Sajnos a megvalósítása elmaradt. De hogyan is él ma Görömböly emlékezetében Marsalkó Mihály? Leginkább mély vallásossága az, ami elsőre megjelenik neve hallatán. „Ahogy a görög templomban állt katonásan mindig a Szent Antal kép előtt."

26 Felesége is templombajáró volt. Persze a Marsalkó pincekápolna különlegessége a helybélieknél köztudott, de amióta a gör. kat. egyház tulajdonába került, egyre ismertebb a falu határain túl is. Az idősebbek emlékeznek még a Marsalkó és a Molnár család közös portájára (a régi Vasvári Pál u. 151. sz.), ahol mára új építkezések folynak, a régi házaknak nyomuk sincs. Még a fiatalabbak is használják és ismerik a ma is élő görömbölyi mondást: „Rendben van, mint a Marsalkó csirkéje." Bár a közmondás eredetét, valószínűleg, kevesen tudják. Az elmondás szerint a történet az 1910-es évekre datálható. A Marsalkó testvérek közül András és egyik hasonszőrű barátja, Pisti otthon maradtak, mert a ház asszonya (Marsaikóné Kozér Anna) a városba, Miskolcra, a Búza téri piacra gyalogolt be. A gyerekeket bezárta és a lelkükre kötötte, hogy vigyázzanak mindenre: „Rend legyen, mire haza jö5. kép. A községi keresztállítás terve és felirata a Marsalkó „ naplóban " 24 Uo. 195-201., 213-222. 25 Uo. 286. 26 Adatközlő: Kecskés Lászlóné, szül.: Csontos Mária, Görömböly, 1940. 544