A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Rémiás Tibor: Marsalkó Mihály dachaui hadifogolytábori (1945-46) zsebkönyve

6. kép. Marsalkó Mihály gondozott sírhelye a görömbölyi temetőben (Fotó: Rémiás Tibor) vök!"-kel távozott Marsaikóné. Úgy is lett! A fiúk mindenre vigyáztak, sőt a feladatukat kicsit túl is teljesítették, ugyanis az ide-oda szaladgáló csirkéket megfogdosták, nyakukat lenyisszantották, és mire Marsaikóné hazaért, a fejetlen csirkék ott sorakoztak az udvaron. A történetre csak annyi választ adtak: „Andri trimal, Pesta rezal" (András tartotta, Pista vágta.) Ma is ez a szólásmondás járja Görömbölyön, ha valamit nagyon elrontanak. Marsalkó Mihály 1965. szeptember 24-én, életének 68. évében, az anyakönyvi bejegyzés szerint

27 tüdőrákban hunyt el. A helyi tb. esperes, Demkó Sándor kísérte utolsó útjára. Lányával, Veronikával és feleségével, „drága Erzsiké"-jével közös sírban, a görömbölyi temető 143-as sírjában, a köznyelvben ún. „görög kereszt" tőszomszédságában nyugszik. A Marsalkó-féle pincekápolna Veronika lányuk megrázó halála után 2 évvel, 1937-ben Marsalkó Mihály és neje, Lukács Erzsébet a görömbölyi pincesoron pincét (pincehelyet) vásároltak. Az új ingatlan vásárlásának elsődleges célja nem a bor tárolása volt, hanem 1938-ra, a magyarországi Eucharisztikus Világkongresszusra egy különleges kegyhely kialakítása. A család mély vallásossága, egyetlen szeretett lányuk elvesztése és a családfőnek az I. világháborúból épségben történő hazatérése - ezen tényezők akár külön-külön is, de leginkább együtt 27 Halottak anyakönyve, Görömböly, gör. kat, 1944-1975., V. kötet. 545