A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Siska József: Bodrogközi malmok

szintén tíz mázsát őrölt. A hengerszékes gőzmalmok a tízszeresét is, attól függően, hány járatosak voltak. A malomjog változása A korai feudalizmustól kezdve malom létesítésének engedélyezése az uralkodó hatáskörébe tartozott, a révek, kocsmák, mészárszékek használatához hasonlóan a regálék, azaz a királyi haszonvételek sorába. A király hűbéreseire ruházta át ezt a jogot. Ezek kiváltságos, nemes emberek voltak, akik az uralkodót segítő tettükért kapták elsősorban. Magánszemélyeken kívül kisebb számban közösségek: rendházak, apátságok, püspökségek, egyházközségek, várak, városok, falvak, egyletek is kaptak a hosszú századok során malomépítési engedélyt. Az 1848-as polgári forradalom érintetlenül hagyta a megkövesedett kiváltságot. A gőzmeghajtás hozta el a változást. Az 1880. évi XXIV. törvénycikk kiemelte az újonnan épülő gőzmalmokat a regálék sorából. A 20. század fordulójától kezdve már bárki korlátozás nélkül építhetett malmot, aki megfelelő tőkével rendelkezett. A bodrogközi malmok egy jelentős részét azonban még a nagybirtokosok tartották a kezükben és bérlőkkel üzemeltették. Az 1890-es évektől szorultak ki fokozatosan, a korszerűsítéshez szükséges pénz hiányában. A malmok jövedelme és a molnárok Az őrlés folyamatos bevételt biztosított a malom tulajdonosa számára. Nem véletlenül volt tehát működtetésének joga a király kezében. A korai feudalizmus időszakában a molnár szolgaiparosnak számított, aki a malom felépítéséért és üzemeltetéséért cserébe családja eltartásához elegendő természetbeni juttatást kapott. A malomvám az őrölni való gabona tizedrésze. 1514 után a molnár már szabadmenetelü jobbágynak számított, akivel a malom tulajdonosa egyéves próbaidőre kötött munkaszerződést. Ha semmi hiba nem volt munkájában, akkor kötöttek vele megállapodást hosszabb időszakra. A malomvám harmada járt alapjuttatásként neki. Ingyen lakhatott a malom közeli molnárházban. A különböző nagyságú molnárkertet ingyen használhatta. Tarthatott meghatározott számú tehenet, sertést, aprójószágot. Ingyenes kenderföldet, ruhapénzt és vetőmagot kapott. Ha kásahántoló és olajütő is volt a malomhoz ragasztva, az ottani vám ötödét vehette el. Ha a feldolgozó nagyobb kapacitású volt, akkor a tulajdonossal közös kontón tarthatott segédszemélyzetet. A gőzmalom eleve több alkalmazottat igényelt, de a járandóságukat a nagyobb bevételből már kigazdálkodhatta a tulajdonos. A falusi lakosság körében népszerű elfoglaltságnak számított a malomban dolgozni, bármilyen munkakörben. A molnárokat a népi hiedelem a révészekkel, pásztorokkal, kocsisokkal együtt tudós embereknek tartotta. Nemcsak ácsmesteri és őrlési szakértelmük miatt becsülték őket. Kicsit ördöngösöknek is számítottak, akik a gabonatárlóikból síp vagy furulya segítségével tudják elcsalogatni a rágcsálókat és a konkurens malmok felé irányítani.

28 28 Balassa /., 1973. 87-93. A malomtechnikához és malomjoghoz kapcsolódó forrásokat az irodalomjegyzékben adom meg. 494