A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pilipkó Erzsébet: Magyar görög katolikusok Kárpátalján • A munkácsi egyházmegye ugocsai területének nyelvi változásai a történeti források alapján

hívek száma (kevesebb mint 1%).

52 Tehát nyilvánvaló, hogy a munkácsi püspökség keretei között élő népesség számát ebben a korban semmiképpen sem lehet azonosítani a ruszinok számával.

53 A görög katolikus közösségnek az Ugocsa vármegye Nagyszőlősi Esperest Kerületében már a tiszaújhelyi parókián

54 és a tiszakeresztúri filián

55 magyar a prédikáció nyelve. A tiszaújlaki görög katolikus közösségben

56 pedig kétnyelvű: magyar és ruszin. A túrterebesi esperességben is a ruszin prédikációs nyelv a domináns, azonban a kökényesdi parókiához tartozó Halmi, illetve a batári parókia Forgolány és Nevetlenfalu filiái élnek a magyar nyelvhasználattal. Római katolikus és református vegyes felekezetű egyházközségek ezek. Az 1806. évi összeírás az 1792. évi katalógushoz

57 hasonlóan belső adatszolgáltatáson alapul. A két összeírás idején a munkácsi görög katolikus püspökség kiterjedése még azonos volt, tehát a két, egyébként jelentősen eltérő adatsor földrajzi alapja teljes egészében, igazgatási kerete kis eltéréssel megegyezik.

58 1792-ben az esperességek száma 58, 1806-ban pedig a grandiózus egyházmegyei összeírás 60 esperesi kerületet nevez meg. A mi szempontunkból az érdemi változást az jelenti, hogy 1792 és 1806 között létrejött a beregszászi esperesség, ugyanakkor megszűnt a szentmiklósi. 1792 és 1806 között több parókia került át más egyházigazgatási egységbe, vagy vált leányegyházzá.

59 A területileg hatalmas kiterjedésű egyházmegye gyakran okozott igazgatási és pasztorációs gondokat a vallási kormányzásban, ezért a 19. század elejétől mind sürgetőbbé vált a püspökség területének csökkentése új egyházmegyék szervezésével. Az első szétválasztás 1816-ban történt, amikor I. Ferenc király főkegyúri jogával megalapította az eperjesi egyházmegyét (ma Szlovákia és Miskolc környéke),

60 majd 1850-ben pedig a szamosújvárit és a lugosit.

61 Az idevonatkozó forrásokat elemezve kitűnik, hogy az utóbbi egyházmegye létrehozásával a munkácsi püspökség népessége t. m. 90 ezer román ajkú görög katolikus hívővel csökkent, és ez jelentősen hozzájárult demográfiai homogenizálódásához. Az 1816. évi eperjesi egyházmegye létrehozásakor az átcsatolt hívők túlnyomó része ruszin ajkú, illetve ruszin-magyar kettős nyelvű volt. Az 1823. évi második területi megosztással, a nagyváradi püspökséghez rendelt többség román ajkú volt, amelyben csak szórványban fordultak elő magyar, ruszin hívők. Ennél a változásnál már kitapintható a törekvés, hogy a román ajkú hívek kerüljenek ki az egyre inkább ruszin jellegűvé váló munkácsi püspökség fennhatósága alól, és alkossanak külön, önálló egyházmegyét. Ezzel a területváltoztatással a munkácsi püspökség fennhatósága Máramarosban 52 Amunkácsi... 1990.64-65. 53 Amunkácsi... 1990.61. 54 Ekkor 297 lelket számlál. In: A munkácsi... 1990. 132. 55 Ekkor 27 lelket számlál. In: Amunkácsi... 1990. 132. 56 Amely ekkor 351 lelket számlált. In: Amunkácsi... 1990. 132. 57 Bendász I.-Koi I., 1994. 23. 58 Mindkét összeírásban feltüntetésre került: a parókus családneve, keresztneve, a parókiák, a templomos és templom nélküli leányegyházak megnevezése főesperességek, vármegyék szerint, továbbá a lélekszám. Bendász I.-Koi I., 1994.23. 59 Az állam kívánalmainak megfelelően a parókiarendezés folyamán csökkent az anyaegyházak (és a parókusok) száma. Botlik I., 1997. 45. 60 Az új püspökséget VII. Pius pápa 1818-ban kiadott „Relata semper" kezdetű bullájával kanonizálta. Pirigyi I., 1990. II. 76. 61 A két püspökséget IX. Pius pápa az „Ecclesiam Christi" bullájával 1853. november 26-án kanonizálta, s a balázsfalvi székhelyű fogarasi püspökséget érsekséggé emeli: Gyulafehérvár-Fogarasi Érsekségnek nevezi el. Pirigyi I., 1990. II. 35. 420