A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pilipkó Erzsébet: Magyar görög katolikusok Kárpátalján • A munkácsi egyházmegye ugocsai területének nyelvi változásai a történeti források alapján

a korábbinak a háromnegyedére, Szatmárban viszont már egyötödére csökkent. Ennek eredményeképpen a munkácsi egyházmegyében a ruszin nemzetiségű hívek kerültek többségbe, kisebb hányaduk azonban - több mint 100 ezer hívő - magyar nemzetiségű volt. Az elsőnek ismert 1814. évi névtár

62 helységekre lebontva felsorolja a görög katolikus esperességek anya- és leányegyházait, azok lélekszámát,

63 de az egyes közösségekben használatos nyelvekről nem tudósít.

64 A liturgia nyelvének változásáról a következő, az 1821-ben kiadott sematizmusban

65 kapunk felvilágosítást, s ettől kezdve az általában két-három évenként megjelenő sematizmusok következetesen figyelembe veszik ezt a szempontot is.

66 A források alapján megállapítható, hogy a „lingua" címszónál a „ruthenica" mellett a „hungarica" is fel van tüntetve. Mivel a nyelvek megjelölése váltakozó sorrendben történik, ezért joggal feltételezhető, hogy az adott egyházközségen belül az első helyen álló nyelvnek a használata volt a domináns, az idők folyamán egy adott anyaegyházon belül a nyelvmegjelölés sorrendje azonban változott, hol a „ruthenica", hol a „hungarica" javára. A nyelvi változásokat az adott esperességeken belül anyaegyházakra és filiáikra vonatkozóan összesítve közlik, így községekre lebontva az adatok feltételezhetően nem mindig felelnek meg a valóságnak. A nagyszőlősi esperességhez tartozó tiszaújhelyi parókia és Mátyfalva filiája esetében az 1821. évi sematizmus

67 a „lingua" címszónál ruszin-magyar nyelvhasználatot tüntet fel. Hogy ez azonos módon, egységesen vonatkozik mindkét egyházközségre, azért kétséges, mert az 1806. évi összeírásnál a tiszaújhelyi közösség prédikációs nyelve már kizárólagosan magyar volt, ellenben Mátyfalváé ruszin. Feltételezhetően ez az állapot az eltelt pár év alatt sem változott meg, csupán az történt, hogy a sematizmus összeállítói „közös nevezőre hozták" a parókia és a filia nyelvhasználatát. Elméletben persze feltételezhetjük azt is, hogy a tiszaújhelyi közösségben a magyar nyelvhasználat mellett ismét megjelent a ruszin, illetve a mátyfalvai közösségben nemcsak a ruszin, de a magyar nyelv is része volt az egyházi szertartásoknak. Azonban Tiszaújhely esetében ez azért kétséges, mert a korábban már kizárólagosan használt magyar nyelv így a második helyre kerülne, a gyakorlatban ez azt jelentené, hogy minden átmenet nélkül jelentősen visszaszorult a magyar nyelvhasználat. A község demográfiai adatai

68 ezt nem indokolják. 62 Itt szeretném megköszönni Bendász Dániel esperes úrnak, hogy a Bendász István munkácsi egyházmegyei kanonok hagyatékában található sematizmusokat rendelkezésemre bocsátotta és tanácsaival segítette a munkámat. Erről a hagyatékról 1. részletesen Bendász D., 1998. 119-124. 63 CATALOGUS Venerabilis ... Anno MDCCCXI

V. (A nyomtatás helye Kassa, nincs feltüntetve.) Bendász-Koi I., 1994. 9. 64 A nyelvi viszonyokra vonatkozóan még a következő, az 1816. évi sematizmusban sem találunk adatokat. SCHEMATISMUS venerabilis ... M.D.C.C.C. XVI., Cassoviae. A munkácsi egyházmegye fellelhető sematizmusairól Sztripszky Hiador állított össze bibliográfiát. Sztripszky H., 1994. 65 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCXXI. 66 Vizsgálataim során a demográfiai adatokat is figyelemmel kísértem, ennek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a nyelvhasználatra vonatkozó információ a templomi szertartásra, a liturgiavégzésre vonatkozik, és nem a hívek anyanyelvét jelöli, mint azt alternatívaként Szabó Irén egyik tanulmányában feltételezi. A szertartáson belüli nyelvi differenciáltságra azonban ténylegesen csak következtetni tudunk. Szabó I., 1999. 347. 67 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCXXI. 138., Fényes Elek 1839-ban mindkét helységet magyar-orosz falunak tünteti fel. Fényes E., 1839. 416., 417. 68 Szabó I., 1937. 505-511. A falu lakosainak nyelve az úrbérrendezés során 1772-ben felvett bevallások záradéka s a végrehajtásról 1775-ben kiadott bizonyságlevél szerint magyar, az 1773. évi hivatalos helységösszeírás alapján magyar és rutén, a falu jegyzőjének 1862. évi jelentése pedig már csak a magyar nyelvet jelöli meg. Szabó I., 1937. 507. 421