A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pilipkó Erzsébet: Magyar görög katolikusok Kárpátalján • A munkácsi egyházmegye ugocsai területének nyelvi változásai a történeti források alapján

kisnemesi vidékhez tartozó Csepe határát gyarapította.

43 Csorna továbbra is megmaradt a filia minőségben, de már a csepei parókiához tartozva. Görög katolikus lélekszáma azonban az elmúlt évtizedek során jelentősen gyarapodott, a tatárdúlás következtében üresen maradt telkekre Máramarosból betelepített ruszinoknak köszönhetően.

44 A korábbi 20 családból álló bökényi parókia ez időre 314 lelket számlált már. Az új, ruszin nemzetiségű lakosok időlegesen megbontották a falu nyelvét, a környező magyar tengerben azonban állandóan a magyar nyelv hatása alatt állottak, s így a ruszin nyelv lassan teljesen kiszorult.

45 Farkasfalva, Péterfalva és Tivadar megmaradtak Bökény fii iáinak. Az egyház nyelvhasználatáról községsoros lebontásban erre az időre vonatkozóan nem állnak rendelkezésünkre közvetlen források. Egyéb egyháztörténeti forrásokból azonban tudjuk, hogy kezdetben a magyar nyelv liturgikus használata a prédikációra és néhány énekre szorítkozott, amelyet a magyar egyházközségben működő parókus fordított le. E szövegek kéziratos másolással terjedtek el.

46 Ez a magyarázata annak, hogy a püspökök bécsi szinódusán magyar szertartási könyvek kiadásának a gondolata fel sem merült. A magyar liturgia iránti igény sokáig a hívek körében sem jelentkezett. „A görög katolikus magyar megtanult imádkozni románul vagy ószlávul, s valami egykedvűséggel törődött bele, hogy imádkozni más nyelven kénytelen, mint egyéb dolgait intézni."

47 A hívek szemléletét a 18. század közepén megkezdődött nemzeti megújulás eszméi változtatták meg, ennek köszönhetően a magyar liturgia egyrészt a hívek lelki igénye, másrészt a nemzethez való tartozásuk tudatának fontos következménye lett. Ezt ismerték fel azok a parókusok, köztük Bacsinszky András püspök is, akik a 18. század második felében megkezdték a teljes liturgikus szövegeknek magyar nyelvre való fordítását és e fordítások használatát.

48 A magyar nyelv liturgikus alkalmazásának mértéke azonban hosszú időn át nem volt egyöntetű, egyházközségenként is eltérő volt. Ennek magyarázatát egyrészt a parókusok szemléletében kell keresnünk.

49 19. század A görög katolikus közösségek nyelvi helyzetéről először „A munkácsi görögkatolikus püspökség lelkészségeinek 1806. évi összeírása "-ból

50 értesülhetünk amelyben az egyéb adatok mellett a közösségek prédikációs nyelve is fel van tüntetve:

51 megyei bontásban esperességenkénti összesítése, illetve a községsoros adatok a forrás sorrendjében. Az összeírás alapján az egyházmegye többségét ruszin hívek alkották (63,8%), jelentős volt a román (20,89%), jóval kevesebb a magyar (6,23%) s elenyésző a szlovák nyelvű 43 Szabói., 1937. 311-312. 44 Szabói., 1937.317-318. 45 Szabó I., 1937. 297-298. 46 Melles E., 1895.88. 47 Kozma János: Szertartási könyveink magyar fordításai, III. rész. Görögkatolikus Szemle 1943. április, 18. sz. 48 Pirigyi I., 1990. II. 83. A század utolsó évtizedében elkészült az Aranyszájú Szent János liturgiájának teljes fordítása. 1793-ban Krucsai Mihály gálszécsi parókus (később székesegyházi kanonok), 1795-ben pedig Kritsfalusi György ungvári tanár ültette át magyarra. A fordítást elsősorban a papok számára készítette, megtalálhatók benne ugyanis a pap csendesen mondott imái, valamint a szent liturgia bemutatására vonatkozó előírások is. Pirigyi I., 1990. II. 83-84. L. még Ivancsó I., 1987. 158-182., Ivancsó I., 1995. 53-77., Ivancsó I., 1996. 61-83. 49 Pirigyi I., 1990. II. 84. 50 A munkácsi ...1990. 51 Amely egészen kivételes esetektől eltekintve népnyelven történt. A munkácsi... 1990. 64. 419