A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pilipkó Erzsébet: Magyar görög katolikusok Kárpátalján • A munkácsi egyházmegye ugocsai területének nyelvi változásai a történeti források alapján

ként vannak feltüntetve: Nagyszőlős, Batár, Bökény, Hetenyi, Feketeardó, Tekeháza, Karácsfalva és Fancsika. Ezek közül néhánynak filiája is van: Bökénynek Péterfalva, Tivadar és Farkasfalva, Hetenyinek Csepe és Csorna, Karácsfalvának Tiszaújhely és Mátyfalva. Ez az összeírás még nem a hívek számát, hanem a családokat tünteti fel. 74 családdal a nagyszőlősi görög katolikus parókia a legnagyobb a megyében, és újonnan épült fatemploma van.

33 Sajátos szerveződés, hogy a mindössze 10 görög katolikus családot számláló Karácsfalva parókiaként van feltüntetve, holott a két filiája ennél lényegesen népesebb.

34 Ez az állapot nem is maradt fenn hosszabb időn keresztül, mert a következő, 1792. évi összeírásnál már változás tapasztalható. Tiszaújhely önálló parókia lesz.

35 A 18. század első feléig a munkácsi püspökség vidéki igazgatási központjai az esetek többségében a vármegyék székhelyeihez vagy az uradalmi központokhoz kapcsolódtak.

36 A munkácsi püspökség kanonizálását (1771) követően, Bacsinszky András püspöksége idején alakult ki a 13 vármegyére kiterjedő Munkácsi Egyházmegye utódpüspökségeiben, kisebb módosulásokkal a ma is meglévő esperesi kerületek többsége.

37 A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye lelkészségeinek 1792. évi katalógusa rögzíti ezt a változást. Az akkori Ugocsa vármegyében két esperességet hoztak létre: a Nagyszőlősit és a Túrterebesit.

38 A Nagyszőlősi Esperességhez a következő parókiák tartoztak: Nagyszőlős, Fancsika, Karácsfalva, a már korábban meglévő Mátyfalva és az utóbb szerveződött Keresztúr filiával. Tiszaújhely görög katolikus lélekszáma (355) e néhány évtized alatt többszörösére duzzadt - feltehetően a ruszin népelemek betelepülésének következtében

39 -, s ennek köszönhetően filiával bíró parókia lett. Az új filia Tiszaújlak, amely a két összeírás közötti időszakban szerveződött. Ugyanerre az időszakra vagy valamivel korábbra tehető a salánki görög katolikus egyházközség szerveződése is

40

, amely már két filiával rendelkező parókiaként szerepel az 1792. évi katalógusban

41

, holott, akárcsak Tiszaújlak, az 1747. évi összeírásban még nem szerepel. A Túrterebesi Esperességhez tartozott Feketeardó, Tekeháza (Gödényháza filiával) és Batár parókiák, ez utóbbi már két új filiával rendelkezett: Forgolány és Nevetlenfalu egyházközségek tartoztak hozzá. Ebben a két magyar kisnemesi eredetű faluban - Szabó István megállapítása szerint - a 18. század második felében a jobbágyság körében szembetűnő kicserélődés már meghaladja a természetes ütemet, azonban a lakosság összetételében ez nyelvileg nem idézett elő változást.

42 Az 1792. évi összeírásban Csepe és Hetény helyet cserélt, az előbbi esetben a filiából parókia, az utóbbinál pedig a parókiából filia lett. Ez a változás Csepe görög katolikusságának gyarapodásával magyarázható (amely már 337 lelket számlált), amelyet azonban egy erőteljes ruszin betelepedés előzött meg a súlyos károkat szenvedett környékre. A 17. század folyamán elpusztult Öszödfalva is az ugocsai 33 A fancsikai egyházközségből 40, a feketeardóiból 30 családot jegyeztek be, a többiben ennél kevesebbet. 34 40 családot tüntettek fel a két filiában az adott felekezeten belül. 35 Bendászl.-Koil., 1994.88. 36 Hodinka A., 1910. 703-708., idézi Bendász I.-Koi 1., 1994. 24. 37 Bendász I.-Koi I., 1994. 24. 38 A parókiák és filiák, a parókus neve és jövedelme, és a lélekszám is fel van tüntetve. Bendász I.-Koi I., 1994. 87-89. 39 Szabói., 1937.505. 40 Pilipkó E., 1995. 724-725. 41 Bendász I.-Koi I., 1994. 88. 42 Szabó I., 1937. 352-353., 438^139. 418