A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pilipkó Erzsébet: Magyar görög katolikusok Kárpátalján • A munkácsi egyházmegye ugocsai területének nyelvi változásai a történeti források alapján

Fényes Elek már ezt a megváltozott állapotot rögzíti.

26 Nyelvileg és kulturálisan asszimilálódtak ugyan, különálló vallásukat azonban megőrizték. Beolvadásukat, nyelvváltásukat gyorsíthatta az a körülmény is, hogy már a 17-18. században volt olyan magyar ajkú görög katolikus népesség, amelyhez egyházilag kötődhettek.

27 A vizsgált korszakban a munkácsi püspökségben kisebb számban magyar anyanyelvű görög katolikusok is éltek.

28 Az 1773. évi Lexikon locorum Ugocsa vármegyében már 28 olyan görög katolikus helységet tüntet fel, amelynek uralkodó nyelve a magyar.

29 A nyelvi változások A nyelvi változásokat községekre lebontva vizsgáltam, figyelembe véve azok történeti (megyei, esperességi) hovatartozását, ill. azokat a különféle földrajzi, települési, gazdasági, politikai és társadalmi tényezőket, amelyek a nemzetiségi megoszlásra kihatással lehettek. 18. század A munkácsi görög katolikus püspökség lelkészségeinek legelső összeírása 1747. évben történt az ún. „cassa parochorum"-nak köszönhetően, amely számba vette a magyarországi katolikus lelkészségeket.

30 Ez az összeírás elsőrendű forrást hagyott örökül a magyarországi katolicizmus múltjának kutatói számára.

31 Vizsgálataim során az anya- és leány egyházakat vettem számba, ill. a templomok állapotát. Magyarországon az 1770-es évektől kezdve volt folyamatos, rendszeres népességösszeírás és népmozgalmi statisztika. A vármegyék az összeírásokat az egyházak segítségével és közreműködésével hajtották végre.

32 A munkácsi püspökség körleveleiből is ismeretes, hogy a parókusok az 1770-es évektől kötelesek voltak kimutatást vezetni a lélekszám növekedéséről és csökkenéséről. A nagyszőlősi járásban az általam vizsgált mai magyar görög katolikus egyházközségek közül a következő falvak közösségei az 1747. évi összeírásban már parókiák26 Fényes E„ 1839.416-422. 27 Teljes egészében magyar lakosságú volt Hajdúdorog, amely a Felső-Tisza-vidéknek a 17. század óta egyházigazgatási központja volt. In: A munkácsi... 1990. 8. 28 A munkácsi... 1990. 17. 29 Lexikon locorum... 1920. 311-312. (Udvari I., 1990. 8.) 30 A 18. században a munkácsi és az egri püspökség rendezetlen jogviszonya fennmaradt, ennek következtében a falvakban működő papság nagyobb része továbbra is nehéz anyagi körülmények között élt. Helyzetük javítására hozta létre III. Károly király 1733-ban a cassa parochorumot, vagyis a lelkészpénztárt, ami a papok minimális fizetéséről gondoskodott. A király ezt évi 100 forintban állapította meg, és azokon a helyeken, ahol a pap jövedelme ezt nem érte el, a különbözetet a lelkészpénztárnak kellett folyósítania. Egy idő után ezért vált szükségessé az egyházközségek anyagi helyzetének felmérése. Ezt a munkát a munkácsi egyházmegyében 1747. február 10-én rendelte el Mária Terézia királynő. Botlik J., 1997. 32. A kilenc északkeleti vármegyében összesen 538 parókiát írtak össze. Udvari I., 1992. 69. Ha megyénként vizsgáljuk, akkor kitűnik, hogy négy vármegyében - ezek lényegében a mai Kárpátalja területének nagyobb részét teszik ki - Beregben 92, Máramarosban 122, Ugocsában 33 és Ungban 57 volt a parókiák több mint 60 százaléka, szám szerint 304. 31 Ember Gy., 1947. 95-117. Maga az eredeti összeírás részletesen leírja a templomok állapotát, felszerelését és jövedelmét, megnevezi a kegyurakat, feltünteti az anyaegyházakhoz tartozó leányegyházakat, a hívők családszámát, rendeltetésének megfelelően a papok és kántortanítók jövedelmét, ismerteti e társadalmi osztálynak szociális és gazdasági helyzetét. 32 A helytartótanács utasította a megyéket, s azok megkeresték a területileg illetékes egyházak püspökeit, akik körlevélben utasították az espereseket a lélekszám megküldésére. Az esperesek a parochiális papok egyházközségenkénti összeírásaira támaszkodva, esperesi kerületük adatait összesítve terjesztették fel a vármegyék szolgabíráinak. Bendász I.-Koi I., 1994. 23. 417