A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pirint Andrea: Egy kiállítás-szervező viszontagságai a 20. század hajnalán - Balogh Bertalan és az 1906-os felvidéki vándorkiállítás

Múzeum Képzőművészeti Adattárában fellelhető, összesen 40 művész közel 60 levele abból a részfeladatból ad ízelítőt, melynek során Balogh sürgönyileg tolmácsolta a művészek felé a megadott árakat alulmúló ajánlatokat, s kért sürgős választ, majd az engedélyt többnyire megkapva, nyélbe ütötte az üzletet.

37 Ez a közvetítő szerep persze korántsem volt egyszerű dolog. Egyrészt azért, mert az elérhetőségüktől éppen távol lévő címzettek sokszor csak megkésve reagáltak, s mivel felkérték az üzlet utólagos megkötésére, ez további intézkedéssorozatot igényelt. Másrészt: érzékeny lelkületű művészemberekkel alkudozni - még közvetítőként is - igen hálátlan dolog. Nem egy levél olykor csak neheztelő félmondata, máskor kemény hangú sorai azt mutatják, hogy a művészek nem vették jó néven az árleszállítást. A mütárgyeladás körüli teendőket, a művészekkel való kapcsolattartást Balogh ügyesen intézte. A művészek hozzá írt levelei azt mutatják, hogy korrekt modorával sikeresen oldotta meg a kényes ügyeket. A hálálkodó és nagyrabecsülésről tanúskodó sorok alapján biztonsággal kijelenthető, hogy népszerűséget és tiszteletet vívott ki magának a művészek között. Különösen figyelemre méltóak e tekintetben azok az elnézést kérő és magyarázkodó levelek, melyek írójuknak egy-egy korábbi, dölyfös hangú küldeményét követték. Közvetve Balogh kommunikációs készségét illusztrálják Nagy Vilmos sorai: „Bocsásson meg múltkori levelemért, de az nem akart szemrehányás lenni, csak elkeseredésemben került tollam alá, melynek oka a pénz hiánya volt. Sőt nagy köszönettel tartozunk Önnek buzgó fáradozásáért, melynek nagy sikere melyet elért, minékünk nagy jótétemény" - írja a festő.

38 A pénz hiánya, melyet Nagy Vilmos említ, általános problémája volt az egész akkori művésztársadalomnak. Ide vezethető vissza, hogy az „üzletkötő" szűken vett feladatain túlmenően Baloghot további kényes ügyek intézése is terhelte. Többen fordultak hozzá azzal a kéréssel, hogy sürgesse meg a vásárlónál a vételár mielőbbi kifizetését. E levelek vonatkozó sorai nemcsak a korabeli kiállítás-szervező munkaköri feladatainak egy további összetevőjére világítanak rá, de egyben autentikus források a századelő művészeti életére vonatkozóan is. A Murányi Gyula,

39 Sándor Béla,

40 Faragó Géza,

41 Markó Ernő

42 által is kért szívesség Bosznay István levelében ekképp kerül megokolásra: „... mert most januárban jönnek hozzám a számlákkal, s ilyenkor a legnagyobb szükségem van a kinnlévő összegek bevonására".

43 Udvary Géza pedig így fogalmaz: „... egyben kérném, lenne oly jó oda hatni, hogy a vételárat megkaphassam, tekintettel a közeledő ünnepekre, meg amúgy is, mivel pénzt már oly régen láttam. Ugyebár nem veszi rossz néven eme alkalmatlan kérésemet, de mentségem a pictor emberek közös sorsa, a pénztelen állapot."

44 37 Ami az adásvétel hivatalos részét illeti, Balogh „vásárlási naplót" vezetett, amelybe minden vásárlási szándékot rögzített. Egyrészt ezzel számolt el az OMKT felé a mütárgyeladásokról, másrészt a napló arra is jó volt, hogy az érdeklődő - saját kezű aláírásával - biztosítékot adott benne a szándéknak. Ezután, ha a megajánlott összeg alulmúlta a katalógusban megjelölt árat, következett a művész bevonása a folyamatba, s ha az alku létrejött, a vevő kifizette a vételárat, melyről Balogh ellennyugtát adott, valamint elismervényt a vevő tulajdonjogainak igazolására. (Az OMKT útmutatása a procedúráról: Adattár 62.1.193.) Akifizetett összeg azután bankintézeten keresztül átutalással jutott az OMKT-hoz. Az elkelt alkotások az aktuális tárlat lebontásakor kerültek átadásra. 38 Adattár 62.1.241. 39 Adattár 62.1.281. 40 Adattár 62.1.270. 41 Adattár 62.1.246. 42 Adattár 62.1.276. 43 Adattár 62.1.268. 44 Adattár 62.1.206. 380