A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Tasnády S. Attila: Adalékok Mokry Mészáros Dezső művészi pályaképéhez
Művészetének szimbolikus jellege Mokry művészetének kezdeti szakaszában rendkívül erőteljes szimbolikus jelleg nyilvánul meg. Jelképeinek egy része nagy múltra tekint vissza, többnyire az európai keresztény kultúrkörből származik. Ezek azonban az évszázadok alatt a művészi alkotások világából érthetőségük, közismertségük, és végső soron népszerűségük révén átkerültek a hétköznapok világába, tömegcikkeken, például képes levelezőlapokon, napilap-illusztrációkon alkalmazták őket. Ilyen szimbólumok a művész korai képein például a koponya, a figyelő szemek, a könny, a szomorúfűz, a sírkereszt, a virág, a későbbieken a hegy és a felhő. Mint az kitűnik, a korai képek legfontosabb említett elemei a halál, az elmúlás gondolatának mindenki számára ismert szimbólumai. Mokry igen egyéni módon használta fel például a koponyát mint szimbólumot. A koponyák az ő művein többnyire különféle átalakulásokon mennek keresztül. Egyik legkorábbi megjelenési formájuk az, hogy a növényvilág részeként bukkannak fel, a „halálvirág, halált virágzik" szólás értelmében. Ilyenkor a gerincoszlop képezi a növény szárát, melynek tetején ül a koponya-virág, de lehet, hogy a növény szára válik gerincoszloppá, a virága pedig koponyává. Ilyen látható az egyik Elet idegen planétán 20 (1. kép) képén is, ahol egyébként egy másik növény pillangó testben végződik, melynek gyönyörű mintázatú a szárnya, ám profilja egy fogatlan, vénséges vén banya arcát idézi. „A górcsőbe tekintve valóban egy új, eddig nem ismert világ látványa tárul fel, a dolgok szerkezetéhez eljutván nem könnyű elhinni, hogy mindez maga az élet, olyan, mintha egy »idegen planétán« járna a szemlélő. Rejtett, tudat alatti félelmek beigazolódni látszanak: még az élettől duzzadó, éppen formálódó természet legfrissebb hajtáscsúcsaiban is félreismerhetetlenül ott lapul az elmúlás, a halál üzenete." 21 Egy 1910-es Idegen világ 12 képen pedig több ilyen organizmus is felbukkan (éppenséggel tíz), amelyek a szélben hajladozni látszanak, mint a napraforgók, és e hasonlóságot növeli a koponyák méretbeli különbözősége, mintha eltérő nagyságú napraforgótányérok volnának. A koponya a képeken olykor átváltozik, hol egyfajta maszkká, mint a csak üvegnegatívon fennmaradt, Az óceán (Hullám) 2 * című képen, amelyen egyébként a vízben úszó óriási maszkos alak némiképp Goya Kolosszusára emlékeztet, vagy például az egyik Háborús szimbólumon 24, is. Olykor nehéz eldönteni, a koponya-forma átváltozásáról, vagy pedig inkább egy foetális arcról van-e szó, mint például A háború 25 című képén, ahol egy viszonylag valósághűen megrajzolt, csontsárga színű koponya egy jóval kisebb, fehér színű arc fölé kerül. Ennek tisztázása pedig fontos kérdés, hiszen egy koponya a halál, míg egy magzati arc a kibontakozó élet szimbóluma lehetne. Az előző képen a koponya éppúgy könnyezik, mint az egyik Elet idegen planétán 26 furcsa koponyaarca. A képről visszatekintő puszta szempár, vagy a különböző helyeken elhelyezett szemek is igen gyakori elemei Mokry Mészáros Dezső korai festményeinek. Ybl Ervin felfigyelt erre a sajátosságra: „Tévedés lenne játszi dekoratív törekvéseket belemagyarázni 20 L.: 4. sz. jegyzet. 21 Dr. Vissi Emese biokémikus szíves közlése. 22 Vegyes technika, karton, 11x18 cm, J. n., 1910, Herman Ottó Múzeum, Miskolc, Ltsz.: 82.106. 23 Olaj, karton, 1931, lappang. 24 Olaj, karton, 21x18 cm, J. n., 1916, Herman Ottó Múzeum, Miskolc, Ltsz.: 82.107. 25 Tus, tempera, papír, 15x19,5 cm, J. b. f: MMD, Herman Ottó Múzeum, Miskolc, Ltsz.: 78.104 26 Vegyes technika, karton, 21x30 cm, J. h.: Mészáros Dezső 1910, Herman Ottó Múzeum, Miskolc, Ltsz.: 53.248. 360
