A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Tasnády S. Attila: Adalékok Mokry Mészáros Dezső művészi pályaképéhez

Ez a szó felidézi Vajda Lajos 1937-ben készített Lámpaember rajzsorozatát, melynek darabjai: Lámpaember, Lámpaember a Madonna fejével, Lámpaember házzal, Lámpaember ablakkal, Lámpaember kézzel, Lámpaember báránnyal. A rajzok és Mokry „lámpaembersége" között összekötő kapocs lehet Hans Christian Andersen egyik meséje, Az öreg utcai lámpás, melynek tartalma hadd szerepeljen itt röviden: volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki esztendők hosszú során át becsületesen ellátta hivatalát, s akit végül nyugalomba akartak küldeni. Az öreg utcai lámpás, amikor utoljára állott őrhelyén, el-eltünődött emlékein. Ekkor a szél így fordult hozzá: „Fogadd tőlem búcsúajándékomat: most belefújok a koponyádba, s mától fogva nemcsak hogy tisztán emlékszel mindarra, amit életedben láttál, de olyan világosfejű is leszel, hogy mindent megértesz és magad előtt látsz, amit elolvasnak vagy mesélnek a közeledben. (...) Akkor egy fényes hullócsillag hasította át az eget, fehér fénypászta jelezte útját. (...) - a tündöklő csillagok (...) megajándékoztak azzal, hogy amire emlékezem, vagy amit látok, látni tudják azok is, akiket szeretek!" (kiemelés: T. S. A.).

17 Talán a tiszta emlékezésre, és az ezt más számára láthatóvá tenni képes öreg lámpásra gondolt Tamás Henrik, amikor a régmúltra emlékező Mokry Mészáros Dezsővel találkozott, és Vajda Lajos számára is a lámpa bizonyult a világos visszaemlékezés szimbólumának. Mokry Mészáros Dezső más művészeti ágakban Mokry festői-szobrászművészi munkássága aránylag jól ismert. „Festem a kőkorszak állatvilágát, megmintázom az ősvilág bálványait" - mondta 1930-ban, első önálló kiállítása alkalmával, ám ez a nyilatkozat sokkal kevésbé ismert tényekkel folytatódik: „Már említettem az előbb, hogy zenész is vagyok: csellózom. Persze ezt sem tanultam, de azt mondják, a játékom és a kompozícióim ugyanolyanok, mint a képeim és a szobraim. Ez természetes is, mert hiszen mindegy, hogy a művész milyen eszközzel fejezi ki a gondolatait. Mielőtt játszanék egy csellón, az egész instrumentumot szétszedem, átszerelem, és csak azután tudom használni. Lengyelországban adtam is néhány koncertet. A zeném sem hasonlít semmi máshoz a világon, mint ahogy az írásaim sem hasonlítottak, amikor még írtam."

n Az a tény, hogy a művész szétszedte hangszerét, majd „átszerelte" fellépés előtt, előrevetíti a huszadik századi kortárs zene egyik nevezetes pillanatát, amikor John Cage először mutatott be preparált hangszert, zongorát, Bacchanale című művében 1938-ban, mintegy huszonöt évvel Mokry Mészáros Dezső lehetséges szereplései után, az Egyesült Államokban.

19 Talán merészség e közlés nyomán preparált hangszer alkalmazását Mokry Mészáros nevével összefüggésbe hozni, de az előzetes tanulás nélküli csellózásból mást, mint atonális hangzást, a zörejeket, effektusokat kiaknázó megszólaltatást, esetleg valamilyen gesztus értékű előadásmódot, nehéz feltételezni. Akárcsak a zenedarabok, úgy a nyilatkozatban említett - talán a szépirodalomhoz sorolható - írásművek sem maradtak fenn. Itt is csak találgatni lehet, vajon az ősköltészet szellemében próbált-e megnyilatkozni fantáziája segítségével, vagy talán idegen planéták elképzelt nyelvén? 17 Andersen, Hans, C. 2001. 297-298. 18 U. M. 1930. 19 Michels, Ulrich: SH atlasz-Zene, 1994. 515. 359