A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

R. Nagy József: „Gazdag volt az ország és boldog benne a nép!” Falusi munkáskolóniák lakóinak politika- és nemzetfelfogása Északkelet-Magyarországon

A munkásosztály társadalom általi megítélését a megkérdezettek egyértelműen egy olyan folyamatként érzékelik, amely a II. világháború éveiben egy átlagosan jó értékről indulva a szocialista időszakban érte el a csúcsát, s amely ma sokkal rosszabb, egy éppenhogy elviselhető értéken áll. Az erről szóló narratívakban a szocializmus időszakában a munkáslét valamiféle mitikus magasságokba emelkedett - ami még keservesebbé teszi a ma hanyatlásának megélését. A megkérdezett munkások 45%-a a szocializmus időszakáról semmiféle rosszat nem tudott sem maga, sem mások tekintetében említeni. Azok, akik a rendszerrel szemben fenntartásokat fogalmaztak meg, elsősorban a politikai képmutatást, a vezetők és munkások közötti különbségeket, a lehetőségek hiányát, a hatalom túlkapásait, a pártrendszer kontraszelektivitását nevezték meg negatívumként. Sokakat bántott, hogy „Egyjó kommunista négy elemivel igazgató lehetett. "

49 Mindezek ellenére, kivétel nélkül minden válaszadó tudott a munkásság számára egyértelműen pozitív élményeket, dolgokat említeni. „Na meg használtuk ezt a szocialista munkaversenyt is. Nem engedtünk semmilyen társadalmi munkát máshol, gyertek a kolónia felszámolására az építkezéshez! Az alapokat ingyen megcsináltuk. Mire jött az anyag addigra már a szocialista brigádok az árkokat kiásták. Szép idő volt az, egységben és szeretetben, barátságban dolgoztunk, együtt, egymásért. " [férfi, 77 éves vezető, Rudolftelep] Ezekben a válaszokban a rendszer legpozitívabb vonása a kiszámíthatóságban, a hétköznapi megfogalmazás szerinti jobb életben, illetve a létbiztonság szavatolásában jelenik meg. A rendszer sajátosságai a munkások mai megítélése szerint lehetőségeket, az életmód fejlődésében megmutatkozó elégedettséget, s hosszú távra megnyugtató jövőképet tudtak nyújtani. 1968-at, az új gazdasági mechanizmus időszakát a munkások háromnegyede a gyarapodás időszakaként azonosította, s semmiféle kapcsolatba nem hozta sem a reformok indulásával, sem a prágai eseményekkel. „ Ünnepeltünk sok mindent, volt munkahely, meg lehetett élni, jó volt, minden megvolt, amit az ember akart. Jól ment a bánya, sok támogatást kaptak az emberek az államtól" [férfi, 63 éves lakatos, RudabányaJ. Alig páran emlékeztek úgy, hogy az új gazdasági mechanizmus a nehézipar és a bányászat válsága lett volna. A csehszlovákiai eseményeket elsősorban azok kísérték figyelemmel, akik felvidéki származásúak lévén, kapcsolatban álltak ott lévő rokonaikkal, ismerőseikkel. Az általános hangulatot az jellemezte, hogy mindegy mi történik, ha van munka és meg lehet élni. Ugyanez a szemlélet vonult át az 1970-es évekre is. „Jó idők voltak. Aki dolgozni akart, dolgozhatott. Aki dolgozott, boldogult!" [férfi, 71 éves robbantómester, Rudolftelep]. „Minden ember meg volt becsülve, gazdag volt az ország és boldog benne a nép!" [férfi, 68 éves vájár, Kurityán]. 49 Férfi, 89 éves bányászzenekar-karmester, Pereces. 324