A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Boros László: Adatok Abaúj-Torna és Gömör és Kishont vármegyék 19. századi szőlő- és borgazdaságához

6. táblázat. A mezőgazdaságilag hasznosított földterület műveléságankénti megoszlása 1844-ben (Bárándy alapján) Megye Szántó kh / % Rét kh / % Legelő kh / % Kert kh / % Szőlő kh / % Erdő kh / % Abaúj 158 034 40,15 30 400 7,72 19 120 4,68 6800 1,29 10 000 2,40 169 220 28,64 Gömör 286 800 47,90 34 400 5,74 53 320 8,90 1280 2,14 830 0,14 210 630 35,18 Torna 35418 43,42 6 600 8,09 4 082 5,00 800 0,98 800 0,98 33 880 41,53 Fényes Elek 1847-ből való statisztikája megyék szerint, négyzetmérföldben közli azok kiterjedését, katasztrális holdakban pedig az egyes művelési ágakat, köztük a szőlőültetvények területét (7. táblázat). 7. táblázat. A földhasznosítás 1847-ben kh-ban (Fényes Elek nyomán) Megye 11 mf. kiterjedése Szántó Rét Szőlő Kert Erdő Legelő Abaúj 52

720 244 400 38 195 17 350 3 306 80 385 206 561 GömörKishont 349 638 39 283 2 568 11 453 65 971 315 188 Torna 10

799 42 258 8 056 2 832 1 009 15 528 51 223 1847-ben Fényes Elek (1807-1876), a magyar statisztika egyik úttörője és kiváló müvelője „Magyarország leírása" című munkájában a 19. század közepének gazdaságát rögzíti. Mindent leírt, amit akkor tudni lehetett az országról, a vármegyékről, városokról, falvakról. Részletesen foglalkozott a mezőgazdasággal, s ezen belül a szőlő- és bortermeléssel. Abaúj vármegye szőlőtermesztéséről ezt írta: „Abaújnak gazdasági főbb eredményei közt azonban első helyet foglalnak nagy részben kitűnő, általában pedig tetemes mennyiségű borai. Az erdő-horváti hegyek s szántó szőlők a világhírű hegyaljai, közönségesen tokaji nevezet alatt ismeretes, legjobb borok közé helyezhető borokat teremnek és szorosan Hegyaljához számítanak. A boldogkői, s gönczi-hegyek nem vétetnek ugyan fel a Hegyalja nevezet alá, de terméseik igen jelesek, s a hegyaljaiakkal vetélkednek. Ezek után sorolhatók az aszalai és szikszai, majd kellemetes zamatjukról és szép színükről ismeretes, általában e vidéken legjelesebb boroknak tartott hejcei borok. A főnyi, korláthi, kéri, alpári hegyek jeles a hegyaljaihoz hasonfajú terméssel díszlenek. A még nem említett helyek termései az eddigiekhez nem számíthatók, hanem középszerűek, de találtatnak helyek mellyeknek aszuborai szinte jó áron szoktak eladni." Kassa: „...majd minden oldalról szőlőhegyekkel körülkerített gyönyörű kies völgyben fekszik... Kereskedése Kassának kivált borra, gabonára, dohányra, gubacsra nézve nagy fontosságú." Aszaló m. v.: „Jó bort termeszt." Forró m. v. „szőlőhegye nagy s igen jó bort terem." Szikszó m. v. „Határa igen szép búzát terem, bora sok, s a hegyaljaival vetélkedik." Bodókő-Váralja: „Szőlőhegye híres bort terem." Göncz m. v.: „Roppant szőlőhegye hegyaljaihoz hasonló bort terem." Szántó m. v.: „...nagykiterjedésű szőleje pedig a Hegyaljához számíttatván, 298