A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Alabán Péter-Csépányi Attila: Adatok a történeti Csépány község közép- és újkori történetéhez

A fenti adatokat Lehoczky Alfréd a népesség megoszlásának pontos meghatározása kapcsán értékelte, amely szerint a legmódosabb - egész telkesnek tekinthető -jobbágyok (4 fő) őszi gabonatermése 75-80 q lehetett (100 kéve = kb. 2 mázsa). A féltelkes jobbágyok száma ebben az évben hat, a szegényeké öt volt a faluban.

15 Társadalomtörténeti vonatkozásban az adófizetők rétegződése is megfigyelhető a későbbi összeírások alapján. Az 1576-os dézsmajegyzéknél (gabona és bor) N. Kiss István rendszerezése az Arló districtusba (járásba) tartozó Czepan községen belül 4 csoportot különít el: zsellér (föld-, illetve termés nélküli jobbágy), pauper (termés nélküli, adóképtelen jobbágy), féltelkes és gazdagparaszt.

16 Számukról sajnos nincsenek adataink, csupán a befizetett adó nagyságáról. A helyi birtokviszonyokról, a település nagyságáról, pusztulásáról ugyanakkor a korszakban kezdődő - szintén az adók kivetését és beszedését szolgáló - portális (dikális) összeírások nyújtanak némi támpontot. Használatuknál elengedhetetlen a megfelelő forráskritika, hiszen akadhattak olyan személyek, akik igyekeztek kihúzni magukat az adózás alól. A feljegyzések említik a nemesek jelenlétét, valamint a porták számának csökkenését (1546: 6 porta, 1554: 4 porta, 1588: 3 porta, 1598: 11 ház).

17 Németh Gyula gyűjtése szerint különösen az 1555. évi török megszállás okozott igen nagy veszteségeket, amit a nem sokkal későbbi, 1564-es adólajstromok is alátámasztanak: utóbbiak például megemlítik, hogy „Barna Jánosnak és más nemeseknek 5 épségben lévő és 3 közepes állapotú portája van, 5-öt a pestis pusztított ki, 2 házban pedig idegenből ideszármazott zsellér lakik."

18 A további összeírások közölt adataiból ezt követően felmérhetők a tizenöt éves háború (1591-1606) következményei is: a katonai kudarcok az Ózd környéki falvak számára óriási nehézségeket eredményeztek, hiszen Eger eleste (1596) után a térség török hódoltsági területté vált, a kettős adózási rendszer és a folyamatos fosztogatások pedig tönkretették az itt (és Somsály-pusztán) élő falusi népességet. Megnyilvánult mindez azokban a panaszos jegyzőkönyvekben is, amelyek hűen tanúskodnak a korabeli viszonyokról. 1641-ből az alábbiakat jegyezték föl az adóztatásról és a helybeliek módszeres kifosztása kapcsán: „ Mikor az Czépániak elsőben meghódoltak, azt nem értem. De már miolta reá emlékezem, tizedet attunk. Az szolgálatnak semmi rendi nincsen, kevesen vagyunk, szénát, fát, szántást mindenkor erőnk felett míveltet velünk az török."*

9 A török pusztítás megmutatkozott a demográfiai viszonyokban is: azt megelőzően mintegy 14 család (kb. 100 fő) élt itt, az ezt követő veszteségek azonban hosszú időre meghatározónak bizonyultak. Az 1685. évi összeírás idején már csak három lakott és ugyanennyi lakatlan házat jegyeztek fel, a többiből elmenekült a lakosság. Rácz Imre ennek megfelelően, valamint az arlói plébánia születési anyakönyvei alapján alig 50 főre teszi a község lakosságát a 17-18. század fordulóján.

20 Lassú emelkedés csupán közel egy évszázaddal később figyelhető meg a népesség számának növekedésében: 15 Vö. Lehoczky A., 1996. 120-121. 16 N Kissi., 1960.235-236. 17 Nagy K.-Szegőfi A.-Tóth R, i. m. 38.; ül. Dávid Z, 2001. 160. Az 1596-os összeírásban említett nemesek vagyoni helyzetét jól mutatja, hogy négynél kevesebb házzal rendelkező birtokosnak számítottak. Somsály esetében az adatok a következők: 1546: 2 porta, 1554: 1 porta. 1588-ban és 1598-ban a források már elpusztult falunak nevezték. (Nagy K.-Szegőfi A.-Tóth R, i. m. 37.) 18 Németh Gy, i. m. 12. 19 Nagy K.-Szegőfi A.-Tóth R, i. m. 44. 20 RáczL, 1991. 166. 290