A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Alabán Péter-Csépányi Attila: Adatok a történeti Csépány község közép- és újkori történetéhez

A csernelyi eset ismertetését követően a szövegből jól kiolvasható Somsályi Péter fiának, Somsályi Gergelynek, mint kedvezményezettnek a neve, aki számára kártérítést ítéltek meg, miután csépányi jobbágyok szeptember 8-án (ez erdei makkoltatás kezdetének időpontja) állataikkal vetésében és kaszálóján jelentős kárt okoztak, a tulajdonost pedig testileg is bántalmazták. A leírt történetben 16 csépányi nevét láthatjuk; zárójelben - a megnevezett személyekhez kapcsolódóan - a családi hovatartozást tüntettük fel: Imre (Tunya fia), Barnabás (Tunya fia), Ivác (Ivacs?) Balázs (Péter fia), Kis Balázs (Pál fia), Lesták (Dámján fia), Máté (László fiának, Andrásnak a fia), Jó „dictus" Dámján (Mihály fia), Tóth János (Péter fia), Kós Albert (Balázs fia), Kós Fülöp (Balázs fia), Kós Balázs (Balázs fia), Székely Gergely, Kis Pál (Mihály fia), Kis Jakab (Mihály fia), Tunya Benedek és Kosa András. A fennmaradt eset súlyosságát jól példázza, hogy a korabeli jogrend számos fogalmával találkozhatunk benne, úgymint: hatalmaskodás, (fegyveres) házrarontás, jobbágy bántalmazása, jobbágy állatainak elhajtása, károkozás, emberölés, elégtétel, dekrétum jobbágy előállítása. Somsály későbbi tulajdonosai végül a Csépányi család tagjai lettek. 1851-ben Fényes Elek leírásában a terület 1112 hold nagyságú (800 hold erdő, 240 hold szántóföld és 72 hold rét) pusztaként szerepel, melyen búzát, rozsot, kukoricát, zabot és burgonyát termesztettek.

12 A Vasvár mellett elterülő Kis-Bolyok falu idővel ugyancsak pusztaként, a 19. századtól pedig Csépány részeként (Első-lápa és Lam-tető) tűnik fel.

13 A község újkori története részben a török hódoltság korával fonódik össze. A Magyar Kamara levéltárában fennmaradt dézsmajegyzékek tanúsága szerint Csépány az Arlóvölgye kerület részeként fizette a természetben szedett egyházi - valójában ekkor már a királyi kincstárba kerülő - tizedet (decima), emellett pedig más szolgáltatásokkal (pl.: széna, fa hordása) is tartozott. A föld vagy termés nélküli (vagyis tizeddel nem adózó) jobbágyok ún. keresztény dénárnak nevezett fejadót (általában 6 dénár) fizettek (16. század). A következő táblázat az 1548. évi gabona- és méhdézsma jegyzékének adatai (összesen 16 jobbágy és 2 zsellér) közül a 10 legtöbb adót fizetőt mutatja:

14 1. táblázat: Dézsmafizetőjobbágycsaládok Csépányon 1548-ban Jobbágy családfő Őszi gabona tized Tavaszi gabona tized Méhrajok tizede Méhdézsma megváltása 1 dénárjával Keresztény dénárok Jobbágy családfő kévék* Méhrajok tizede Méhdézsma megváltása 1 dénárjával Keresztény dénárok László Balázs 411 120 _ 6 _ Ivócs Albert 385 60 — — Tunya András 375 60 _ 2 Tóth Albert 255 36 Bartók Lukács 210 30 — — Kós György 198 4 — — Ui Antal 150 9 — — Kovács Mihály 141 — — Varga Máté 120 — — Ivócs Illés 94 * = Kb. 30 kéve = 1 kalangya (gelima). 12 Fényes E., 1851. II. kötet. 37. Az adatok az 1830-as és az 1840-es évek állapotaira vonatkoznak! 13 EDobosyL., 2001.87-88. 14 Forrás: Nagy K.-Szegőfi A.-Tóth R, 1984.32-33. 289