A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Alabán Péter-Csépányi Attila: Adatok a történeti Csépány község közép- és újkori történetéhez

térség felzárkóztatási programjának elkészítésekor a gazdasági-társadalmi környezet történeti fejlődését és a mikrokörzet kulturális örökségeit vették alapul. Fő cél az újonnan elkészítendő fejlesztési stratégiák keretében a kistérség fejlesztési terveinek az Európai Uniós standardok alapján történő kidolgozása volt, lehetővé téve ezáltal a strukturális alapok fogadására való felkészülést. A felvázolt stratégiai programok ugyanakkor keretet adnak a kistérség által kidolgozandó projekteknek és kijelölik a térség által követendő EU-s és kormányzati pályázati lehetőségek körét. Számunkra az egyik legfontosabb részük az új megközelítési szempontokra épülő, illetve a fejlesztési célok és prioritások pontos meghatározásához segítséget nyújtó helyzetfeltárás, mely ágazati megközelítésben (gazdaság, térségfejlesztés, demográfia, civil társadalom, integráció stb.) nem nélkülözheti a történeti háttér, a tradíciók, kulturális (építészeti, irodalmi, néprajzi) értékek ismeretét sem, felértékelve ezzel honismereti irodalmunk jelentőségét. Miközben a Honismereti Kör és az Ózdi Városi Múzeum adattára az évtizedek során fokozatosan bővült, a gyűjtési és rendszerező munkálatokat kiállítások illusztrálták, a pályázati kiírások pedig egyre inkább az Ozdot alkotó, egykor önálló települések története, élete és hagyományai felé irányultak. 1979-ben, az akkor 40 éves város szerepét nagyban növelte, hogy Bolyok és Sajóvárkony után további öt községet csatoltak hozzá: Centert, Urajt, Susát, Szentsimont és Hódoscsépányt. Utóbbi a Hangony-völgyből kiágazó Hódos-völgy első települése, melynek ősi neve egy 14. századi oklevélben már említett Csépány („Chepan") személynévből keletkezett. Ehhez - megkülönböztetésül más hasonló nevű településtől - a Hódos előnevet 102 évvel ezelőtt, 1904-ben kapta. Tanulmányunk bár csupán összegzés, mégis némileg - az egy évvel ezelőtt megjelent munka kiegészítéseként - hiánypótló, mivel önálló kötet, így historiográfia, korszakonként ismertető és helytörténeti bibliográfia nem jelent meg eddig a településről.

2 Hódoscsépány történeti forrásanyagát azok fellelhetősége szerint csoportosíthatjuk. Községmonográfia csak kéziratos javítandó formában készült a településről az 1990-es évek közepén: Németh Gyula feldolgozása közel 230 oldalas, megjelenése azonban az előkészületek után végül elmaradt. A honismereti pályázatra készült alkotás szinte minden területet érint: a település- és társadalomszerkezet után a gazdasági változásokat veszi sorra, külön kitérve a kereskedelem és a szolgáltatói szektor bővülésére. A 2005-ben elhunyt szerző külön érdeme, hogy újságíróként alapos belátása volt a helyi politika alakulására, melynek kronológiai levezetése szintén megtalálható a művében. A monográfia nem mellőzi ugyanakkor az oktatás- és iskolatörténet ismertetését sem, miközben helyet kap benne az utóbbival szorosan összefonódó egyházi és vallási élet leírása is. A kézirat értékét emelik a hozzá csatolt - sokszor eredeti - források, iratok, dokumentumok másolatai (pl. a Csépányi család nemesi levele és címere a Magyar Országos Levéltárból). A mű felépítése a hagyományos időrendi vonalat követi: a „Helynevek és telephelyek" című fejezet a terület földrajzi fekvését és környezetét ismerteti, majd Csépány és Somsály létrejöttével, a történeti forrásokban való első megjelenésükkel foglalkozik a szerző. A kronológiát egészen a 20. század közepéig vezeti, részletezve többek között a névváltozást (Csépányból Hódoscsépány), az iparosodás és a politika jelenségeit. A gazdálkodás és életmód kérdéseire ezt követően, külön fejezetben tér ki. Az egész dolgozatra jellemző 2 Itt jegyezzük meg, hogy részben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Mecénás Pályázatának támogatásával megjelenés előtt áll a „Hódoscsépány társadalomtörténete a XX. század közepéig" című könyv, amely korlátozott terjedelemben ugyan, de a most és korábban ismertetett új szempontok szerinti összegzést kíván nyújtani a községről. 284