A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Kunt Gergely: 18-19. századi körözőlevelek elemzése

akkora kultuszt csinál a bajszának, mint a török a szakállának. A már idézett romantikus mű egy másik helyen a bajusz fontosságát a következővel indokolja: aféfiaknál a dús szakáll a bajusz társaságában a féfiass ág fokmérője. Az 1700-as évek végén osztrák mintára egységesítették a katonaságot. A tisztek közül sokan arestumot is szenvedtek, mert nem voltak hajlandók leborotválni a bajuszukat. A hegyesre pödrött bajusz korábban a nemességnek és a katonaságnak volt az ismertetőjele. A 18. század végére a katonaság már meghonosította a parasztság körében is, azonban viseletét kezdetben tiltották. Hogy formáját jobban tartsa, viaszos faggyúval kenték, bajuszpödrőre tekerték, hegyes vagy csigaformára. Erre találunk utalást a személyleírások között is Nagy Sárga a Bajuszsza meg kenve és karikára fatsarva viselei.

5

* A hegyes harcsabajusz mellett azonban több forma is volt pl.: csákós, pörge, nyalka, borzas, torzonborz, ráncos, pörge s sudáras, torzas, pödör ített,

59 barna perge bajuszú, ritka barna pörge [fölfelé kunkorodó] bajuszú stb. Szinte csak elvétve akad olyan, aki bajusztalan, azaz a kor nyelvén szólva kopárképű. Találunk teljesen egyedi formákat és viseleti szokásokat is: szőke bajszú, közepin mesztelen az orra allya horgassan karika formára fel szokta sodor ani bajuszát,

60 Bajuszszát két három hétig meghadja és ismit le borotváltatja.^ Előfordul olyan ritka viseleti forma is, mint a következő: Fekete vasztag bajuszú, ki szoktapomáelázni.

62 Ez arra a szokásra utal, hogy az illető hajkenőccsel, ún. pomádéval, és nem faggyúval vagy zsírral formálta a bajuszát. Ennek a mai szóval élve hajzselének az volt az előnye a faggyúhoz képest, hogy erős illatú volt, így parfümként is funkcionált. A bajusztípusok gazdagságáról árulkodik az is, hogy Herman Ottó az 1900-as évek elején még huszonöt bajusztípust tudott megkülönböztetni. A bajusz növekedésének kezdetére jóval több és jóval változatosabb szókinccsel bírtak, mint amennyit ma használ nyelvünk: mohodzik a bajusza, serkedzik, nevelkedő, pölhödző, pfölhödzik, kiütközik stb. Mint ahogy a hajviseleteknél, itt is megfigyelhető a bajuszformák területi és korbeli eltérése. így a pörge, hegyes bajuszt az Alföldön, harcsabajuszt - főleg az idősek viseleteként - leginkább a Felvidéken találhatunk.

63 2. Fejfedők A 16. századtól a 18. századig élte fénykorát az általános katonai süveg

64 vagy föveg. Ezt minden rendű és rangú ember hordhatta. Gyakran találkozunk egy különleges fajtájával: le törött fekete süvegben csákó nélkül szemire le vonva,

65 Fekete csákós süveget

66 viselt vagy alatsony Karimájú Csáko-Süvégben szökött el. E süvegnek, a csákónak egyéni jelentéstartalma volt. Csak a katonák, az urak és a hajdúk viselhették. Hogy a közrendűtől megkülönböztessék, csákóra vágták. Ez azt jelentette, hogy a süveg karimáját oldalt ferdén bevágták. Azt a legényt, aki ver bunkói áskor a verbunkos káplár markába csapott, azzal avatták katonává, hogy a süvegét azonnal csákóra vágták.

61 Később a 58 SchramE, 1964. 11. 59 Uo. 60 Schram F, 1964. 12. 61 SchramE, 1964. 11. 62 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII/III/233/1771. 63 Herman O., 1906.30. 64 Török-bolgár jövevényszó, eredetileg nem egy speciális fejfedőt jelölt, hanem minden fejrevalónak ez volt a gyűjtőneve. 65 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXV1II/I/1/1751. 66 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII/I/59/1749. 67 Flórián M., 2001.70. 259