A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Kunt Gergely: 18-19. századi körözőlevelek elemzése

A közlések legérdekesebbjei és legritkábbjai azok, melyek párbeszédeket tartalmaznak - általában a rab és az írnok között. Ezzel céljuk a minél tökéletesebb pontosság és a teljes szöveghűség volt. Az egyik esetben a forrás elején, még a párbeszéd előtt az írnok röviden összefoglalja az esetet.

6 A személyleírás egy ritka típusa, mikor a bűncselekmény megtörténte után az áldozatról adnak ki leírást, ezúton próbálják megtudni személyazonosságát. Az általam vizsgált körözések közül ezek voltak a légritkábbak, összesen kettőt találtam. Az egyik áldozatot a Dunában,

7 a másikat a kecskeméti szőlők között találták: ki-pördött fekete bajuszú, orra közepe egy kevéssé rokkant német ingben telekes botskorban, kurta gyolcs gatyában, görbe féső a hajában a jobb ujján egy kerek réz gyűrű, melyen ilyen formán látszanak a betűk... kereskedő embernek kellett lennie, mert mellette egy darabka gyüszü is találtatott, hihető hogy a pénzéért veretett agyon.

8 I. A KÖRÖZŐLEVÉL MINT VISELETTÖRTÉNETI FORRÁS Nem véletlenül írták le legtöbbször oly pontosan és nagy gonddal a viseleti elemeket, hisz - mint már említettük - a körözött személynek általában egy rend ruhája volt. Az ünneplő csak bizonyos ruhadarabok pl.: csizma, mellény, főkötő stb. díszesebbre cseréléséből állt. Egy ruhát addig hordtak, amíg az teljesen el nem rongyolódott. Az ünneplőkkel kapcsolatban azok voltak a szerencsésebbek, akiknek ezt sikerült örökölniük, így nem kellett saját verítékükkel megkeresni. A nemesség és a közrend öltözködésének egymástól való látványos távolodása a 18. században indult meg, mikor a nemesség elkezdett nyugati mintára öltözködni. A társadalmi különbségek hangsúlyozása érdekében öltözködési rendeleteket vezettek be, benne szigorúan meghatározva, hogy ki milyen viseletet hordhat. Ezen ruharendeleteknek két nagy típusát különíthetjük el. A helyieket, melyeket vármegyék, uradalmak, városok, egyházi méltóságok, úriszékek adtak ki, és az országos érvényüeket, melyeket a helytartótanács adott ki. A ruharendeletek kiadását általában azzal indokolták, hogy a ruhákat illetően nem volt rend, úgy hogy alig volt különbség magas és alacsony állásúak 6 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e xxxviii/iii/224/1771. Descriptio Personarum: Bizonyos két zsidó személyeknek Descriptioja ... kik Pécsről [...] el szöktek. Egyiken [...] bársony német dolmánya, zöld bunda, fehir prémmel és bélései vagyis rakomákkal meg bélelve német saruban sökött el. Másik [...] német viola színű dolmányban ezis zöld bundába fekete prémmel [...] Anno 1770. [...] Mianeved, hova való vagy? Házas é vagy nőtlen? - Kuller Mihály Vörösvári Nemes Vas Vármegyében hellyeztett helységbül nyötlenbn vagyok mindegy 23 esztendős. Mi végre jöttél Pécsre s kivel? Zsidó gazdámmal jöttem. - Mi a neve gazdádnak és hol lakik? ~Az nevét nem tudom lakása pedig Kottendorf nevű helységben Köpcsényhez közel Sopronyi útban van. - Háza és felesége ugyan van é? -Igenis. 7 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e /XXVIII/IV./1782... ki menvén azon vízben holt Embert [...] mint egy negyed napja Tizedesünk által találtatott volt a partra ki vonyatván meg visgáltuk, és ezeket observaltuk: A mi a' ruházattyát illeti; azon sarukon kívül, melylyeket... lábairul levontunk, láttunk rajta egy pár fejér harisnyát...és egy kik ujjas rongyos laiblit, egyebet semmit, sem pénzt sem másféle jószágot. A mi Testét illeti, jóllehet időnek alkalmatlansága miat tsekély verembe temettetett azföllebb emiétett Tizedes által, de még is az ebektül szerencsétlenség rajta nem tétetett, mert mi jól meg visgálván egyebet nem tapasztaltunk, hanem hogy régiség miatt a feje bőre lefoszlott, és fülei tartyák. így tehát kétség kívül régen kölletett néki vízben halni. Mivel pedig feje bőre lefoszlott, hány Efztendös lehetett észre nem vehettük, hanem ugyan jókora embernek kellett lenni néki ennek utánnajó mély vermet ásatván bötsületessen el temettük az Harcsási Molnárok jelenlétiben. Dátum Die 10 Maji Anno 1782. 8 Schram F, 1964. 34. 251