A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Kunt Gergely: 18-19. századi körözőlevelek elemzése

archivariushoz került, aki eltette a levéltárba. így maradt fenn egy részük. Schram főképpen a Nógrád Megyei Levéltár anyagára támaszkodott. A kutatásomhoz a B.-A.-Z. Megyei Levéltár e korszakra vonatkozó dokumentumait használtam.

4 A források átírásában a hagyományos módot választottam, vagyis a manapság követett hangzáshű átírás helyett a betűhű átírás mellett döntöttem, mivel a körözésekben sok tájszó, tulajdonnév, idegen szó található, melyeket minden átírásban betűhíven kell közölni. Egyébként is nagyobb forrásértéket tulajdonítok a betű szerinti közlésnek, hiszen ez felel meg legjobban az eredeti forrásnak. Dolgozatomban a forrásokból vett idézetet mindig kurzív betűkkel, idézőjel nélkül közlöm, mind a szövegben, mind a lábjegyzetekben. A körözőlevelek általános jellemzője, hogy minimum két, de többnyire három nyelven írták. Az első mindig a latin; ha birodalmi a körözőlevél, akkor sokszor a német. A második nyelv általában a magyar, vagy ritkább esetben a német. Ezek mellett előfordult egy adott nemzetiség nyelve is pl.: a szlovák. Létezett azonban egynyelvű is, mely esetünkben általában magyar vagy latin, de ez rendkívül ritka. Formájára jellemző, hogy a címet - descriptio personae, personalis descriptio - általában latinul írták. Ha mégis magyarul, akkor azt lerajzolásként, személyes leábrázolásként fordították le, de ekkor is latinul mondja el a cím alatt szereplő kis szöveg, az alcím a legfontosabbakat. A körözések általában sztereotip latin clausurával záródnak, melyben a kibocsátó kéri, hogy a körözést tegyék közzé a megyében és rendeljék el a tettes kézrekerítését. Nagyon ritkán ezt is lefordítják magyarra. Az 1775. esztendőtől kezdve csak nyomtatott körözvényeket lehetett találni, a korábbiak viszont mind kézzel írottak. A kézzel írottak nagy részére jellemző, hogy a bűntény megemlítésére a végükön kerül sor, míg a nyomtatottaknál ez a legelején van, sőt néha már a címben is feltűnik. A címnek mindig jellemző része - mindkét esetben - a név feltüntetése. A családtól való elszökések, gyilkosságok, lopások esetén a sértett fél folyamodott a vármegyéhez, hogy az adja ki a körözést. A sértett a személyleírást legtöbbször elmondta vagy kézzel leírta, s ezt adta ki a vármegye nyomtatásban. Kézzel írt fogalmazványok, kérvények alig maradtak fenn. Az egyetlen ilyen dokumentum, amelyet sikerült fellelnem, az, amelyben Bemhoz(?) József miskolci német cipellő varró mester* fordult a vármegyéhez, hogy az elszökött feleségét megpróbálja visszaszerezni. Sajnos nyomtatott változatát nem találtam, de e nélkül is észre lehet venni, hogy a vármegye által kiadott körözvény milyen nagy fokban redukálta, tette személytelenné a kérvényt. Eltűnt belőle minden személyes érzés, csak a névre, személyleírásra, a bűncselekmény helyére és idejére koncentrált. A fent említett kérvényben azonban pl. még némi irónia is van: sem feleséges sem feleségtelen nem vagyok s nem lehetek. 4 B.-A.-Z. m. Lt. 501/e és 501/f. 5 B.-A.-Z. m. Lt. W.50\/eXXNU\/92/\79\.MinekutánnafeleségemmelHamczbergerAnnaErzsébettel nyolczadik esztendőbe laktam volna, múlt Nagy Böjt elején hitetlenül ell hagyott [...] Mgos. Esterházy Antal Regementjebeli Al Hadnaggyal Lengyel országba ment [...] Én soká tudakozódom [...] utána Miskolczon lakos Nagy Gábor uram voltaképpen tudósított hogy Karacfi németh lovas Regementnél Ober Leydenánt urnái tartózkodva beszélt vele Személyében eligazitá haza vissza hozását ha tetszene de nem tetset a hiteszegettnek így á Regementel ell méné engemet egy öreg anyámmal hagyott kivel hét árva testvérem, vagyon nélkül pusztulnom kelletik. Különbenis Szegény adófizető lévén sem feleséges semfeleségtelen nem vagyok s nem lehetek. Mindhogy pedig a feleség [...] mennyivel inkább házas személynek őrizet alatt való vissza térítését nyilván parancsolnák azéret a Tekintetes Ns Vgye előtt le borulván esedezem méltóztassék [...] Miskolc helységben vissza küldetése iránt jelentést tenni vagy a Felséges Consilium által ugyan azt végben vinni hogy hite szegett feleségem Miskolcra haza küldessen. Miskolcz 24 May 1790. 250