A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Kunt Gergely: 18-19. századi körözőlevelek elemzése

18-19. SZÁZADI KÖRÖZŐLEVELEK ELEMZÉSE KUNT GERGELY Bevezetés^ „Kincsesbánya, hihetetlenül gazdag anyag"- lelkendezik Schram Ferenc 1964-ben megjelent tanulmányának előszavában,

2 melynek célja az volt, hogy felhívja a figyelmet e méltánytalanul elfeledett forrástípusra. Volt már korábban is próbálkozás erre, mikor Kemény Lajos cikke 1916-ban megjelent az Ethnographiaban, de annak sem lett eredménye. Kemény csak néhány példát említett arra, hogy milyen sok adatot lehetne szerezni a régi körözvények vizsgálatából. Schram ezt jóval túllépve gyakorlatilag forrásgyűjteményt készített az 1790-1810 közötti személy leírásokból. Ez a nagyszerű munka azonban csak minimálisan rendszerezte az információtípusokat, de egyáltalán nem tett kísérletet arra, hogy az így létrejött anyagot megpróbálja feldolgozni. A forrásanyag létrejöttében nagy szerepet játszott, hogy a 18. század utolsó negyedében a katonaszökevények száma jelentősen megnőtt - nemcsak Magyarországon, hanem birodalmi szinten is. Emiatt hívtak életre egy új intézményt hazánkban a Helytartótanács Departamentumpublico-politicum nevű ügyosztálya címen, mely 1783-1848-ig állt fenn. Feladata volt, hogy összegyűjtse az egyes regimentek által kibocsátott körözőleveleket, s kiadásukat átvegye a megyétől. Úgyszintén ez az intézmény gondoskodott a kinyomtatásukról és arról, hogy azt a megyék és a törvényhatóság is megkapja. Ekkor már nemcsak a katonai, hanem a polgári körözőleveleket is innen bocsátottak ki. Mindazokat, melyeket eddig a főszolgabíró, nótárius, falu bírája stb.

3 adott ki. A források körözés alatt álló személyek és állatok leírását tartalmazták. A vizsgálatra került anyag nagyon részletes és nagy mennyiségű. Célunk, hogy megpróbáljuk rendszerezni és feldolgozni, értelmezhetővé tenni azt a csak emberekre vonatkozó, sokrétű és változatos adathalmazt, amely a körözvényekben rendelkezésünkre áll. Mindegyik ugyanazokat az adatokat sorolja: név, álnév [ragadványnév], kor, vallás, arcforma, orr, szakáll, haj, bajusz, szemöldök, fogazat, száj, és mindezek mellett a ruházat lehető legrészletesebb leírása. A körözvény éknek az volt a céljuk, hogy minél egyedibb és minél hűségesebb személyleírást szolgáltassanak az elkövetőről. Azonban nem mindig csak tolvajokról, gyilkosokról, rablókról, gyújtogatókról és más hasonló latrokról adtak ki körözvényt, hanem talált holttestekről, eltűnt vagy elszökött családtagokról is. Mikor a vármegye megkapta a körözést, igyekezett az illetőt kézre keríteni. Ez sokszor sikerült, de ha nem, akkor jelentést kellett tennie a vármegyének. Oda, ahol a bűncselekmény történt, vagy ahonnan az illető elszökött. Ez után a körözőlevél a vármegyei 1 Ennek a tanulmánynak egy része 2005-ben megjelent a Gesta folyóiratban Miskolcon. Abban a dolgozatban kifejezetten a forrás viselettörténeti elemzésére koncentráltam, de mellette arra is megpróbáltam röviden rávilágítani, hogy a különféle betyárok és zsiványok miképpen jelennek meg a népi balladákban, énekekben. Az utóbbi rész ebből a tanulmányból teljesen hiányzik. Ennek helyére lépett a körözőleveleket mint nyelvi, tájnyelvi forrást bemutató kísérlet. Amely annak az illusztrálására szolgál, hogy a kifejezések és a szókincs területén milyen színes és szellemes ez a forrástípus. Kunt G., 2005. 29-48. 2 Schram R, 1964.3. 3 Felhő I.-Vörös A., 1961. 173-174. 249