A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Hazag Ádám: Miskolci mészárosok a 18-19. századi árendás szerződések tükrében

síthatnak. A rendelkezés szerint „minden héten szerda nap a Hentesnek szabad legyen tizenkét óráig behozni húst, de ha öreg barmot hoz ökröt vagy tehenet, ha 12 óráig el nem adhatná is szabad legyen két óráig árulni, de azután ki vigye ha el nem kelne. Ha pedig bárányt hozna be, ne legyen szabad 12 óránál tovább árulni. "

45 A rendelkezés továbbá a céhes szabályoknak megfelelő húsminőségi és ellátási kritériumokat fogalmaz meg, melyek a céhekre is kötelező jelleggel bírtak. A Miskolc városi jegyzőkönyvekből egyértelműen kiderül, hogy a város vezetése a hentesek bevonásával kívánta letörni, illetve szabályozni a mészároscéhek kiváltságait, melyek sok összetűzésre adtak okot. A 18. századtól egyre nagyobb arányban terjedt el a sertéstartás, igaz, hogy míg például Miskolcon voltjellemző a sertések piacra való nevelése, a város így is nagyfogyasztóvá vált, a szükséges állatállományt a megyében makkoltató sertéstartást folytatók hozták a városba. Ez a nagyfogyasztás a mészárosmesterség, de főleg a sertésvágásra specializálódott hentesmesterség növekedését eredményezte. Az 1752-es év mészárosok és a város között létrejött megállapodásban azt olvashatjuk, hogy a hetipiacon bizonyos megkötésekkel a nem céhbe tartozók is árulhattak hústermékeket bizonyos megkötésekkel, ugyanitt olvasható az is, hogy engedélyezik az amúgy tilalmas húsfélék árusítását, ha azt sütve árulják.

46 A mészárosok a hentesek kiszorítása érdekében még az árenda feltételéül is szabták, hogy céhen kívülieknek vásárokon kívül mind székbeli, mind sertéshús és szalonna árusítása büntetés mellett tilos legyen. 1774-ben a hentesek és szűcsök Miskolcon vegyes ipartársulatot alakítottak.

47 Az egységes fellépés érdekében a hentesek a mészárosokhoz hasonlatosan összefogtak, az 1793. novemberében kelt szerződést 22 hentes kötötte meg, és együttesen fellépve elérték, hogy a diósgyőri uradalom évi l-l forint lefizetése után engedélyezze számukra a szalonna és disznóhús árusítását.

48 Céhes szerveződésüket bizonyítja az 1813-ban kelt „Az Becsületes Hentes Ifjúság Regulái" is, valamint az, hogy érdekeiket egyre inkább érvényesíteni tudják a várossal szemben. Az utóbbira például szolgál 1836-os kérelmük, melyben árusítóhelyeiknek visszaadását kérik, melyeket a piac felújítása, burkolása miatt ideiglenesen áthelyeztek. A Szathmáry Király József alispánhoz írott kérelmet az uradalmi tisztséghez utasítják, aki visszahelyezésüket kéri, annál is inkább, mert a hentescéh a piac felújítására is pénzt áldozott, e mellett a Város ki világításába egy lámásnak az árát 22 pengő ftokba ezen fel tétel melett ajánlották meg"

49 A hentesek és mészárosok közötti rivalizálás 1876-ban ért csak véget, amikor a hentesek csatlakoznak az ipartársulathoz, azzal a feltétellel, hogy külön szakosztályt alkothassanak. 45 Marjalaki Kiss L, 1925. 17. 46 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 3. k. 190. 47 Szendreil. 1911. IV. köt 636. 48 HOM. HTD. Ltsz. I. 76. 16. 35. 49 HOM. HTD. Ltsz. I. 76. 16. 36. 237