A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Hazag Ádám: Miskolci mészárosok a 18-19. századi árendás szerződések tükrében

Más szempont szerint az árendások nevei is sokat mutatnak, tudjuk, hogy a mészárosok a társadalom felső rétegéhez tartoztak,

42 és bár ebben az időszakban a városokra ható befolyásuk már megkopott, mégis talán érdekes lehet, hogy kik voltak azok, akik a kissé szűkre szabott időszakban többször is felbukkannak a szerződő felek között. A legtöbbször szereplő név Rótth József zsidóé, aki 1808-1812-ig négy esetben kötött szerződést a diósgyőri uradalommal. Sokszor szerepel még a Mondok vezetéknév is, igaz Mondok Józsefé két esetben (1787 és 1795), míg Mondok Antalé egyszer (1795), mikor is a szerződő József társai között szerepel Antal, ebben az esetben a kettejük közötti családi kötelék feltételezhető. Érdekes Lengyel Sámuel neve is: először 1806-ban bukkan elő, majd 1826-ban már Nemes Lengyel Sámuel néven társaival együtt kibérli Miskolc összes mészárszékét, a szerződésben az ő neve szerepel, mint vezető személyé.

43 A források alapján jól nyomon követhető a zsidó mészárosok térnyerése is a városban. A 18. század második felétől egyre több zsidó kereskedő, iparos jelenik meg Miskolc városában, és az első korlátozó intézkedések után már szabadon juthattak tulajdonhoz, illetve vagyonhoz.

44 Zsidó személy által bérelt mészárszékekben sokszor találkozunk olyan feltétellel, miszerint a zsidó mészárosnak kötelező keresztény húsvágó legényt tartani. Ez az intézkedés valószínűleg azt az érdeket szolgálta, hogy a zsidó székek mind keresztény, mind pedig zsidó vásárlókat egyaránt ki tudjanak szolgálni. Sokszor találkozunk a szerződések szövegében a „ mely régen Kóser mészárszék volt" kitétellel, a forrásokban ez 3 alkalommal szerepel, míg a 27 vizsgált árendás szerződő közül 10 esetben, tehát az esetek több mint harmadában zsidóként megnevezett bérlőt találunk. Ha időbeni megoszlásukat nézzük, 1759—1800-ig 11-ből 3 zsidó mészárost (negyedrész), míg 1800—1832-ig 16-ból 7 zsidó mészárost (majdnem fele) találunk. Sajnos a bérleti összegek időbeni változásáról sokat nem lehet mondani, hisz már amint arról szó volt, ezt sok tényező befolyásolta. Talán az egyetlen támpont az 1759-es és az 1826-os két forrás, mely mindkét esetben Miskolc összes mészárszékét érintette. Az 1759-es céhes szerződésben évi 1500 rft-t kötelesek fizetni, míg az 1826-os megállapodás már csak évi 602 rft-ről szól. Még inkább szembetűnő a különbség akkor, ha tudjuk, hogy ezen idő alatt legalább két új mészárszék is épült, amelyek szintén a bérletbe tartoztak. Hentesek Miskolcon A húsipar másik fontos ágazatát a főképpen sertés vágásával és értékesítésével foglalkozó hentesmesterség képviseli. Annak ellenére, hogy céhes szervezettségük csak a 19. századra alakul ki, ezzel a mészárosokkal azonos rangra emelkedtek, történetük mégis viszontagságos múltra tekint vissza. A sertésvágás mestersége már a 15. században különvált a mészárosságtól. Már az 1579-es miskolci városi jegyzőkönyvben találkozunk a mészárosok azon kérelmével, miszerint a céhen kívüliek húsárusításának rendjét szabályozzák. Ennek kapcsán találkozunk a foglalkozásnévvel Miskolcon először, az 1585-ös városi jegyzőkönyvben, „az sokadalom nap előtt harmad nappal a Hentesnek szabad legyen behozni a húst, ismét az sokadalom nap után is harmad nappal szabad legyen behozni". Ebben a végzésben találkozunk azzal a szabályzással, amely maghatározta a hentesek számára, hogy milyen húst milyen körülmények között és mely időben áru42 Ezt alátámasztja az is, hogy a sokszor nem csekély pénzösszeget fizetni tudták. 43 HOM. HTD. Ltsz. I. 76. 16. 31. 44 Miskolc város története III/l. 478. 236