A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gulya István: Az ács-, tetőfedő- és bádogosmesterség Északkelet-Magyarországon a 16-19. században

kőművesekhez képest jóval kevesebb legényt alkalmaznak, ritkán szerepel egy mesternél 3-4 legénynél több.

49 A magánépítkezéseken gyakorta a háziak dolgoztak a mester keze alá, így a kisebb munkákat vállaló ácsok mellett néha nem találunk legényeket. A tetőfedők és bádogosok pedig még ritkábban tartottak legényeket, ha nem egyedül dolgoztak, akkor legfeljebb 1-2 legényük volt. A munkafolyamatokat és technikákat a szakirodalom elég jól ismeri, nem kívánjuk itt részletezni.

50 Az építőiparban egyes időszakokban használatos építőanyagokról a fennmaradt épületek szolgálhatnának a leghitelesebb forrásul, ha az eltelt évszázadokban esedékessé vált javítások, bővítő és komfortnövelő átépítések nem formálták volna át azokat. Az építkezésekkel kapcsolatos írásos források szolgálnak a legtöbb információval az építési munkák idejéről, az építőanyagok beszerzésének helyéről, körülményeiről, nem utolsósorban pedig költségeiről. A faszerkezetekhez szükséges faanyag évszázadokon át szinte korlátlanul rendelkezésre állt, ám a 18. században a bükki uradalmi erdőkben folyó ipari vállalkozások, mint a hamuzsírfőzés valamint az üveghutákat és a század végétől a massákat és hámorokat tüzelővel ellátó faszénégetés óriási területen letarolta az erdőséget. 1813-ban a koronauradalom rendeletben korlátozza az épületfa kitermelését, a szénégetést és a tűzifával folyó kereskedést.

51 Az uradalmi erdőgazdálkodás a vágástervek bevezetésével igyekezett megakadályozni a bükki erdők kiirtását, amivel megőrizték az erdők értékét, de a megnövekedett igények miatt az építkezésekhez távolabbról kellett beszerezni a faanyagot. A 18. században Borsod megye északi részéből még lehetett épületfát szerezni,

52 de egyre nagyobb szerepet kapott a vidék ellátásában az erdélyi és kárpátaljai erdők Tiszán és mellékfolyóin leúsztatott fája, aminek feldolgozó és kereskedelmi központja Tiszalúcon volt.

53 A hegyaljai várépítkezéseken már a 17. században szerepet kaptak a máramarosi erdők fái, ami azt jelzi, hogy a minőségi faanyagnak ekkoriban Zemplénben már híján voltak.

54 A városi épületek legelterjedtebb tetőfedő anyaga, a fazsindely készítésében élenjártak az ország északi megyéi, vidékünket főként a gömöri zsindelykészítők látták el, de a fürészáruk területén is fontos szerepet játszottak a 19. századig, ekkor a deszkák és tetőlécek piacát is elhódították a máramarosi faanyagok.

55 A zsindelyeket rögzítő szögeket és más épületvasalásokat a komoly ipari hagyományokkal bíró gömöri településekről, Mecenzéfről, Csetnekről rendelik, de már az 1750-es években vannak vaskereskedők is Miskolcon.

56 49 HOM. HTD. 94.125.1 50 Frecskay 1912. 14-28. Az itt bemutatott munkafolyamatok és eszközök évszázadokon keresztül szinte változatlan formában öröklődtek tovább, amit számos írott forrás és képzőművészeti alkotás igazol: pl. a 16-17. századi várleltárakban felbukkanó ácsszerszámok kissé finomított utódaival dolgoztak a 19. században is, sőt bizonyos eszközöket a mai napig használnak az építőiparban. Détshy 1963. 196. 51 Az uradalom jobbágyai, így a miskolciak is csupán igazolt szükség esetén, külön engedéllyel termelhetnek ki épületfát, de ekkor is ellenőrizni kívánják az anyag felhasználását. A falopások érdekében eltorlaszolják az erdei utakat, erdőmesteri engedélyhez kötik a szénégetést, és korlátozzák a zsellérek házépítéseit, mivel ők kizárólag fából építkeznek, amivel veszteséget okoznak a kincstárnak. B.-A.-Z. m. Lt. XI. 601. 3. dob. 279. A királyi kamara körrendelete a diósgyőri koronauradalom lakosaihoz épületfa tárgyában. 1813. 52 1756-57-ben Sajógalgócról, Dövényből és Rudabányáról vásárolnak gerendákat a vármegyei börtön építéséhez. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 508/a. 5. köt. A tömlöcépítés költségeinek naplója 1756. 53 Gyulai 2000. 129.; B.-A.-Z. m. Lt. VIII. 701/a. 13. dob. 8. cs. Nyugták, elismervények. 54 Détshy 1996. 85-90. 55 A 18. század közepén a zsindelyt Murányból és Lehotából, a tetőlécet Ochtinából, a deszkákat Dobsina környékéről vásárolják. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 508/a. 5. köt. A tömlöcépítés költségeinek naplója 1756. 56 „Vasárusok" Miskolcon Paur Mátyás és Kopphándl Mátyás. B.-A.-Z. m. Lt. IV 508/a. 5. köt. A tömlöcépítés költségeinek naplója 1756. 224