A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gulya István: Az ács-, tetőfedő- és bádogosmesterség Északkelet-Magyarországon a 16-19. században

jogi okfejtés (amikor ő felszabadult, még a korábbi, vándorlást nem követelő privilégium volt érvényben), sem a szakmai múlt (23 éve pallér, nem kontár, szakmai gyakorlata alapján nincs szüksége vándorlásra), sem az érzéseikre való hivatkozás (mikor felszabadult, nem vándorolhatott, mert öreg szüleiről kellett gondoskodnia) nem hatotta meg és újból elutasították kérelmét.

44 A kontárkodó Szabót feljelentették a hatóságnál, mivel Rozsnyó városában az ottani építőcéhnél vándorlás nélkül landmajszter lett és Miskolcon mesterként vállalt munkákat. Két év telik el, mire a miskolciak elérik, hogy a rozsnyói céhet kötelezik a szabálytalanul felvett Szabó törlésére a mesterek közül.

45 Az 1840-es években a hatóságok már ritkán támogatják a céhek törekvéseit. 1851-ben császári rendelet teszi kötelezővé a céhekbejelentkező, korábban kontárkodó kézművesek felvételét, ha egyébként megfelelnek az előírásoknak, így lesz a miskolci céh tagja Márkus István.

46 A problémát ez a rendelet persze nem oldotta meg, a kontárkodás végigkísérte a céhek működését egészen megszűnésükig. Az építőszakmák nem piacra dolgoztak, hanem mindig egyedi megrendelésre, tehát a kézműveskutatások fontos elemei, mint a piacok, vásárok, a kereslet-kínálat és piackörzetek gazdaságtörténeti kutatása esetükben nem értelmezhető. A bádogosokat kivéve nem voltak hagyományos értelemben vett műhelyeik, legtöbb esetben az építkezés helyszínén dolgozták fel az alapanyagokat Az építkezések komoly szervezést igénylő, erős fizikai igénybevételt jelentő munkák voltak, ahol az építőiparosok mellett számos más szakma képviselői is dolgoztak.

47 Megélhetésüket nehezítette, hogy az építőmunka szezonális jellegű, jórészt a tavasztól kora őszig tartó időszakra korlátozódott, ez a komoly fizikai igénybevételt és a megrendelések esetlegességét is figyelembe véve nem tette túlzottan vonzóvá az építőipari szakmákat. A 16-17. században az észak-magyarországi végvárak erődítéseinek kiépítésével, javításával mind a Habsburg-uralkodók, mind az erdélyi fejedelmek a szolgálatukban álló nevesebb külföldi építőmestereket bízták meg, akik felmérték az erődítmények állapotát és javaslatokat tettek, alkalmanként pedig megtervezték az építkezéseket és irányították a munkát. Az építőmester alá beosztott ácsok, faragó molnárok mellett a munkajellegétől függően számos segédmunkás dolgozott, ők végezték a szállítást, a földmunkákat, fakitermelést, árokásást, földsáncok készítését. Többnyire a várak körüli területek, a hozzájuk tartozó uradalmak jobbágyai végezték robotmunka terhére ezeket a tevékenységeket, de az országgyűlések által a várak ellátására rendelt megyék robotra beosztott munkásai is gyakran dolgoznak az erődítéseken.

48 A céhes korszakban forrásaink alapján az ácsok a 44 23 év szakmai gyakorlattal a háta mögött ez a pallér valószínűleg joggal hivatkozhatott arra, hogy „némellyek vándorlások esztendei kiíelése után is állig térnek bővebb ösmérettel haza, mint mikor elmentek, mert legfeljebb is molnárokkal dolgoztatnak". A mesterek viszont a céh privilégiuma mögé bújva semmilyen érvet sem találtak elég meggyőzőnek. HOM. HTD. I. 76. 9. 28. 45 HOM. HTD. I. 76. 9. 10. 46 HOM. HTD. I. 76. 9. 23. 47 A 18. és a 19. század közepéről egyaránt rendelkezünk olyan részletes, miskolci építési számadásokkal, melyekben nem csupán a béreket, hanem az egyes munkafolyamatokat és a közreműködők nevét is feljegyezték. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 508/a. 4. dob. 47. Borsod vármegyeháza és tömlöce körül munkálkodó mesteremberek fizetési listája 1759., B.-A.-Z. m. Lt. IV. 508/a. 5. köt. A tömlöcépítés költségeinek naplója 17561760., és B.-A.-Z. m. Lt. VIII. 701/a. 13. dob. A miskolci Nemzeti Színház iratai. 48 Például az ónodi várhoz rendelték 1602-ben egész Abaúj megyét és Zemplén megye alsó járását, 1607-ben Borsod megye nemesei minden „füst után" építőanyagot és egy hétre egy gyalogmunkást szavaznak meg, 1618-ban Borsod, valamint a hódoltsági Heves és Külső-Szolnok megyék jobbágyai dolgoznak a várnál, 1647-ben Abaúj és Zemplén megyék feladata volt a palánk építése. Ezeken felül a megyék gyakran munka helyett adót vetettek ki a lakosságra. Tomka2000. 189-190., 192-193., 195., és 198. 223