A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gyulai Éva: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források

7 Jzskiii* • "íoM^'^fifü^ 7. A:ép. /í kassai szabók U, (4 mesterremek-listája, 1691 VSM CA M. Krajciri 503. (Fotó: Marozsán Zsolt) lékek (zsinór, bélés, kapocs), vásározás költsége. Egyébként a váltómívesek egy dolmány varrásáért legfeljebb 3,50 Ft-ot kérnek, vagyis hasonló árat számítanak, mint a készruhát gyártó társaik. Az árszabások tanúsítják, hogy a kassai szabók széles megrendelői körnek dolgoztak, így szakmájukhoz igencsak érteniük kellett. A mesterremek leírása a törökkori privilégiumokban már nem szerepel, mivel a céh saját mintakönyvet alkot, hogy tagjai a megadott szabásminták alapján készítsék el a kiválasztott darabot. Hogy a 16. században volt-e ilyen mintakönyv, nem tudjuk, 1630-ban azonban bizonyosan készült egy, amelyre, bár nem maradt fent, a későbbi mintakönyvekben hivatkoznak a kassai szabók. A kassaiak több füzetet is készítettek a 17. és 18. században az 1630-as „ősmintakönyv" alapján, ezek töredékei megmaradtak (1695, 1717),

90 a teljes mintakönyv, amelyet fekete, valamint vörös tussal festettek és 1760-ból származik, ma is megvan Kassán a szabócéh iratai között.

91 A mesterremek állandósulása is a céhek divatellenességét, az innovációval való ellenséges magatartását jelzi, ami a mesterek nivellálódásának volt hivatva gátat szabni. Ez a 17. századi eredetű magyar nyelvű szabásminta-gyűjtemény sokban őrzi a 90 Domonkos 1997. 30-36., 38^2. pp. 91 VSM CAM. Krajőiri P. ő. 502. Közli: Domonkos 1997. 43-61. pp. 204