A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gyulai Éva: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források

Az 1621-ben kiadott városi oklevél azonban már nem tűnt elegendőnek, a kassai szabók is ragaszkodtak a királyi privilégiumhoz, ezért 1628-ban - Vass Mihály és Fraidenberger György céhmesterek képében - az uralkodóhoz fordulnak. II. Ferdinánd megerősíti a kassai szabók Bethlenfalvi (Thurzó) György nádor által korábban kiadott - és a 1619. évi tűzvészben elhamvadt - privilégiumát úgy, hogy a magyar nyelvű céhszabályzatot kimásoltatja Kassa város prothocollumából.

26 A Kálmánczey György, Baranyay Péter és Szerencsés Mihály kassai szabók által kért szabályzat előírja a mesternek, hogy az ünnepek megtartására és a vasárnapi prédikáció meghallgatására való kötelezéssel háznépét, legényét, inasát istenfélelemre oktassa. A legénynek legalább egy évet kell tanulnia egy kassai mesternél, hogy ő is mesterré válhasson. Ehhez szükség van bizonyítványra „a legény jámbor nemzetségérül" és tanulmányairól, s ha a tisztes keresztény származását és tudását tanúsító leveleket nem mutatja be egy év és három nap alatt, egy mázsa (kb. 56 kg) viaszt kell a céhnek beadnia. A tanulóévét kitöltött legényt mesterének a kassai bíró elé kellett vinni, aki tanúságot tett alkalmasságáról. A mesterré válás folyamatát pontosan rögzíti a szabályzat: a céh könyvében leírt remeket az évenként választott négy céhmester elé kell vinni, s ha ők „elégnek vélik", a legénnyel együtt a városi tanács elé járulva, igazolják alkalmasságát, s ezután az új mester „felváltja a város igazságát", vagyis megkapja a bizonyítványt. A legény csak ezután házasodhat meg, korábban mátkája nem lehet. A céhnek 2 aranyforintot és 80 dénárt kell az eljárásért megfizetnie, ezen túl pedig a mestereknek egy meszely bort és mesterebédet kell adnia, s az ebéden a mesterek elétárják, hogy „mi módon tartsa magát az céhnek rendiben". A céh megtiltja, hogy Kassán kívül készült „kész mívet" vagy készruhát a kassai vásárokon árulják, ha ilyen előfordul, a termékeket elkobozzák, kétharmada a várost, s a lefoglalt áru (vagy az áru árának) egyharmada a céhet illeti. Ez a rendelkezés egyébként sokkal korábbi lehetett, hiszen már 1603-ban is érvényben volt Kassán. A céhen kívül működő kassai kézművesek áruit szintén elkobozzák, a készítőket pedig „az város erősségében bíró uramnak erejébül és engedelmébűl" elzárják. A tilalom vonatkozik a város három mérföldes körzetében működő céhen kívüli szabókra is, azaz a kiváltság a Kassa környéki falvakra - ezek egy része a város jobbágyfaluja- is kiterjedt. A céhen kívüli és nem céhes helyen, „mezővároson, az urak szabójánál, avagy falukon" működő szabók csak akkor lehetnek mesterré, ha megkeresik a kassai céhet és „kedvét keresik", vagyis megkérik az engedélyt és fizetnek érte. A kassai szabályzatban a mezővárosi és falusi kézművesek mellett megemlékeznek „az urak szabóiról" is, akik egy-egy földesúr, sokszor várúr uradalmi szolgálatában álló, többször szervitori minőségben működő szabómestereket takarnak, őket nevezték konvenciós szabóknak is, hiszen szerződés alapján dolgoztak. A céhen kívüli ipar legfontosabb terrénuma az uradalmakban folyt iparűzés. A hegyaljai Liszka 1648. évi céhlevele is említi az „urak szabóit", akik inasok és legények nevelésével is foglalkoztak.

27 Az uradalmi kézművesek nem egyszer termékeikkel is adóztak uruknak, jobbágyi szolgáltatások alóli szabadságukat sokszor mesterségüknek köszönhették. fő avagy generális kapitány uraknak szegődött szabója magának az úrnak és udvara népének és nem másoknak legyen szabad mívelni. Az őfelsége király urunk itt való administratorának vagy prefectusának és az többfelségi tanácsnak szükségére esztendőszámra fogadott szabót szegődve legyen szabad tartani, de se legént, se inasftj ne tartson és magok s házok népe kívül senkinek ne míveljen. Végezetre az őfelsége király urunk itt való fizetett gyaloginak avagy drabantinak az kapu között magoknak és társaiknak szabad legyen mívelni. (1621). (A szöveget modern helyesírással közöljük.) Domonkos 1997. 28. p., Tóth 1886. 13. p. 26 Bécs, 1628. nov. 29. VSM CA M. Krajöiri P. í. 481., másik példánya: AMK Cehalia KrajCiri 27 VSM CA M. KrajCiri P. ö. 489., SFL IV. 1001/b 60/23 (Másolat)., Román 1966. 610. p. 188