A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pusztai Tamás: A gönci pálos kolostor 2005. évi régészeti kutatása

ÍJ. kép. Az slO-sz. oltáralap, a körülötte megmaradt padlótéglákkal a falat bontották volna vissza a 15. század közepén az új, ma is álló hajó építése során a hajó északi falában látható, s78-jelü, keleti betekintőnyílás nyugati szélén megfigyelhető repedésig. Az északi hajófalban, az s78-jelü betekintőnyílás nyugati szélén áthaladó fal elválás tehát nem azért keletkezhetett, mert a korai építkezések itt zárultak le, hanem azért, mert a 15. század eleji falat éppen eddig bontották vissza. S52-fal maradványnak a sajátossága, hogy legfelső kövei a kerengő s48-jelű, korabeli padlószintje fölött 60 cmrel kerültek elő. Amennyiben s52-falat egy, a 15. század közepén elbontott hajó részeként értelmezzük, elő kellene kerüljön e hajó déli fala és nyugati bejárata is. Erre utaló nyomokat ez idáig nem találtunk. A nyugati kapuhoz kapcsolódó külső szintek vizsgálata A nyugati kapu előterében nyitott 2,5x2 méter alapterületű szonda segítségével meghatározhattuk a nyugati kapu hozzávetőleges küszöbszintjét, ami az északi hajófalban lévő nyugati betekintőnyílás párkányszintjéhez mérten -7 cm-en húzódhatott. A ma látható bejárat körüli falszövetben jól látható annak a kiromlásnak a határvonala, amit a 40-es években javítottak ki. E szelvényben a szürke agyagos altalaj -0,31 méter mélységben található, erre került egy kb. 20-28 cm vastag agyagos réteg, melynek felszíne lehetett a korabeli járószint. Az e területen nyitott szelvényben a kapuhoz kapcsolódó esetleges előépítménynek nyomait nem találtuk. Ha megnézzük a nyugati kapu újkori felfalazása fölött meghagyott egykori kapu fölötti beugrás maradványait, és azt összekötjük a kapu előtti szelvényben meghatározott 154