A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pusztai Tamás: A gönci pálos kolostor 2005. évi régészeti kutatása

12. kép. Az északi hajófal által vágott, korábbi épületalapozás egykori kiromlás (a tulajdonképpeni kapu széle!) határaival, látható, hogy az egykori kapu szélessége jelentősen meghaladta az újkorban kialakított nyílás szélességét.

10 A vizsgált épületrészek periodizációja A templomhajó és a déli kolostorszárny csatlakozásánál olyan falmaradványokat találtunk, melyekre a hajófal részben ráépült (7, 12. kép). Ezeknek az alapozási maradványoknak a tájolása nem egyezik meg teljesen a később ide épült hajóéval. Területünkön ezek a visszabontott falmaradványok ez idáig a legkorábbiak. E maradványokkal egyidős lehet a szentély és a torony. A szentély építését az 1429-es felszentelési adat jelezheti. S52 visszabontásával, a 15. század közepén építhetik fel a ma is álló hajót, a benne található oltárokkal, oly módon, hogy a már meglévő kolostorszárny déli falait visszabontják. A templom 7 oltárának 1464-es felszentelési adata ehhez az építkezéshez kapcsolódik. A ma is álló hajó és a korábbi szentély padlószintje azonos magasságban található. Az újonnan épített hajó északi falában a 3. boltszakaszban egy ajtó vezetett át az átalakított kolostorszárny kerengőjébe. A kolostor 16. századi pusztulását követően, a 20. század közepén az igen megromlott állapotú épületet megerősítik. Ekkor szűkítik be a nyugati kaput, a szentély és a sekrestye közötti átjárót, valamint befalazzák a hajó és a kolostorszárny közötti átjárót, kialakítva helyén az s79-jelű nyugati betekintőnyílást. Ekkor falazzák be a torony földszint nyugati nyílását is. 10 Az 1940-es években történt elfalazás alapjának a kialakítása során nagyobb gondossággal is eljárhattak volna, ugyanis az egykori kapu küszöbszintje fölött részben habarcs nélküli, laza kőtörmelékre került az újkori kapu alapja. 155