A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Arnold: Vargha László miskolci évei (1950-1952)

VARGHA LÁSZLÓ MISKOLCI ÉVEI 1950-1952 TÓTH ARNOLD Vargha László 1950 januárjától 1952 októberéig volt a miskolci múzeum igazgatója.

1 A két hónap híján három év, amit Miskolcon töltött, valójában nem hosszú; ellenben ez a néhány esztendő a múzeum története szempontjából meghatározó fontosságú. Közleményemben a Herman Ottó Múzeum irattári és adattári anyagaira támaszkodva mutatom be ezt a néhány évet. A forrásanyag bőséges volta révén lehetőségem nyílott volna akár napra lebontva részletezni miskolci munkásságát, miután a Rákosi-korszak adminisztrációs szigora, a legapróbb ügyekben is lefolytatott többszöri hivatali levélváltások rendszere tetemes mennyiségű dokumentumot termelt. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a számos hivatali irat mellett, személyes jellegű emlékeket nem őriznek a gyűjtemények, így a bemutatás talán kissé egyoldalú, és egyéniségét, kutatói habitusát, emberi vonatkozásait kevéssé érinti.

2 Vargha László 1904. október 25-én született Gyöngyösön. A budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen építészetet hallgatott, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen, Györffy István tanszékén néprajzi stúdiumokat végzett. 1937-től a Néprajzi Tanszék tanársegédje volt, doktori disszertációja 1940-ben jelent meg. Tanulmányainak e kettős iránya révén vált a népi építészet szakavatott kutatójává. 1940-1946 között Viski Károly utódaként a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségének munkatársa volt. Érdemeket szerzett a Néprajzi Múzeum anyagának háborús körülmények közötti mentésében, továbbá az intézmény háború utáni életre keltésében és szakszerű újraformálásában. 1947-ben nevezték ki a Néprajzi Múzeum élére, ezzel egyidejűleg a Magyar Néprajzi Társaság főtitkári tisztét is viselte. Miskolci igazgatóságát követően, 1954-től a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszékének docenseként dolgozott, építészettörténetet és népi építészetet adott elő. 1968-ban lett címzetes egyetemi tanár. 1975-ös nyugdíjba vonulását követően is oktatott építészeket néprajzra, illetve néprajzosokat építészetre. Nagy szerepet vállalt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum megvalósításában, mind az előkészítés és épületkiválasztás, mind a tervezés munkálataiban (1959-1972). Emellett sokat foglalkozott más, regionális szabadtéri néprajzi gyűjteményekkel, népi műemlék épületekkel és tájházakkal. Életművének talán legjelentősebb eredménye a Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény létrehozása, melyet végrendelete szerint a szentendrei skanzennek adományozott. A teljes anyag (mintegy húszezer fotónegatív és diafelvétel, továbbá ezerötszáz adattári tétel) a Szabadtéri Néprajzi Múzeum külön kezelt gyűjteménye lett. Vargha László 1984. március 19-én hunyt el Budapesten.

3 1 A közlemény a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban rendezett Vargha László-emlékülésen 2004-ben elhangzott előadás szerkesztett változata. 2 A Herman Ottó Múzeum levelezése és ügyiratok, 1950-1952. HOM Helytörténeti Dokumentáció HTD 73.122.1-728; HTD 73.123.1-565; HTD 73.124.1-496; Statisztikák: HTD 75.370.1. 3 Kecskés Péter szócikke. In: Bodó Sándor-Viga Gyula (főszerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest, 2002. 924-925. 672