A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Veres Tamás: Az egyház, hitoktatás, hitélet visszaszorítása Szerencs környékén 1948-1953 között

A következő évből találtam egy iratot, amiben egy leleplező cikket kérnek az Észak-Magyarország című laptól, az ismét helytelenül viselkedő monoki papokról, akik keresztjárásokat tartanak, amivel kiveszik a munkából a dolgozókat. Nagy Imre miniszterelnöksége alatt könnyebb lett a helyzet, de nem szabad azt gondolni, hogy egy csapásra komoly fordulat következett be. 1954 áprilisában Prügyön vizsgálatokat tartottak az illegális hitoktatás kivizsgálása céljából. A megyei egyházügyi megbízott Virágh János azt tanácsolta a helyieknek - ilyen tanáccsal már találkoztunk -, hogy „gyakrabban kérjék fel őket, az állami feladatokról való beszédekre, s ha nem teljesítik ezeket, jelentsék, mert ezek jó konkrétumok velük szemben."

23 Csőri István református lelkipásztor pere A hangulatjelentések között találkoztam esetével. Jó példa arra, hogy helyi szinten is alkalmazták a koncepciós pereket. Az 1950. január 12-i jelentésben ez olvasható: „Itt most különösen ki tudjuk használni a megyaszói pap esetét, akinél a rendőrség puskát talált, és előzőleg arról prédikál, hogy lesznek még földrengések, de csak azok maradnak meg, akik Istenben bíznak. A népnevelők a Megyaszón most felmerülő rémhírek ellen azzal agitálnak, hogy íme a pap, aki Istenbe veti hitét, puskával akar földrengést csinálni." Arra is utal a jelentés, hogy mi váltotta ki a vezetés nemtetszését: „Az egyházi reakció megnyilvánulása a járásunk területén, a Biblia-estek szervezésében tűnik ki. Tapasztalható az, hogy ahol a Biblia-estek nagy méreteket öltöttek ott vetődnek fel a rémhírek sorozata, mint például Megyaszón, ahol az a hír terjedt el, hogy már Budapesten kettészakadt a párt."

24 Csőri nagytiszteletű úr özvegyét sikerült megtalálnom. 0 mondta el nekem, hogy Csőri István 1916-ban született Megyaszón. 1944-45 között tábori lelkészként szolgált. 1945-47 között fogságban volt. 1948-ban választották meg szülőfalujában lelkésznek. Itt gyermekfoglalkozásokat, nőszövetséget, evangelizációs alkalmakat szervezett. Ezek új dolgok voltak, a hitéleti megújulást ez úton akarták megvalósítani a református egyházban. Előtte ilyeneket nem szerveztek, ezért volt ismeretlen az apparátus számára, ezért gondolták erről a sok missziói munkáról, hogy a demokratikus fejlődés ellen irányul. Parókiáján élt ekkoriban a Felvidékről kitelepített Tankó András református lelkipásztor, jövendőbeli apósa, akit átmenetileg befogadott. Az ő lánya Tankó Judit, aki volt szíves elmesélni történetüket. Tankó András magával hozta tyúkketrecét azzal a céllal, hogy a baromfitenyésztést folytathassa. December 20-án szokásához híven megszámolta a csirkéket, de egy hiányzott. Botjával benyúlt a ketrec alá, hogy megnézze ott van-e, s ott valami zsákot tapogatott ki, kihúzta, majd amikor rájött, hogy fegyver van benne, visszarakta, és szólt Csőri Istvánnak. Ezek után értesítették a rendőrséget. Tankó András vallomását leánya lemásolta számomra. Ebből kiderül, hogy keresztkérdéseikkel megpróbálták a sokat szenvedett lelkipásztort kijátszani befogadója ellen. (Tankó Andrást korábban vagyonelkobzásra és hat hónapra ítélték, amit a rimaszombati börtönben, majd a szalánci munkatáborban töltött, mert a magyar bevonulás előtt három nappal eltemetett főgondnoka temetésén azt mondta: „Milyen kár, hogy nem élte meg a magyarok bevonulását!") 22 BAZML XXXV/1. 85. f. 68. ő. e. Az egyházak és az egyházi vezető személyek munkájával kapcsolatos iratok, Mika István járási titkár, 1954. június 2. 23 BAZML XXXV/1. 85. f. 69. ő. e. Jelentések és kimutatás a hitoktatás helyzetéről, Virágh János megyei egyházügyi megbízott, 1954. április 24. 24 BAZML XXXV/1. 85. f. 42. ő. e. Jelentések a fontosabb bel- és külpolitikai események visszhangjáról, a lakosság hangulatáról, Putnoki László járási titkár, Járási hangulatjelentés, 1950. január 12. 668