A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Veres Tamás: Az egyház, hitoktatás, hitélet visszaszorítása Szerencs környékén 1948-1953 között

megalakulásáról, „ha pedig demokráciaellenes magatartást tanúsít továbbra is, akkor leleplezzük, és a per újrafelvételét eszközöljük." A vezetés ismerve az egyháziak „veszélyességét", próbálta elhallgattatni a veszélyesebb papokat, de legalábbis áthelyeztetni őket kisebb, félreeső gyülekezetekbe. Szabó József járási titkár 1951 áprilisában a reakciós monoki papot, Kallós Jánost át akarta helyeztetni Sóstófalvára, az ottani békepap Józsa Ferenc helyére. Sóstófalván csak 375 fő lakott, amíg Monokon 2946 lélek, így az áthelyezés után kevesebb embert „fertőzött volna tanaival."

17 Az előbbi ügy alátámasztására adatgyűjtés is folyt a monoki pap ellen. Kiderítették, hogy nem veti meg a bort, feltűzött reverendában jár a kocsmába, de előszedték a falusi pletykákat is arról, hogy gyerekei vannak a falun kívül. K. Tóth Jánosné bevallotta egy újságírónak, hogy a pap erőszakoskodott vele. A cikket viszont nem közölték, ami elgondolkodtató, hiszen egy ilyen lehetőséget a papság lejáratására nem hagytak volna ki, ha csak egy kicsit is valószínű a történet. A jelentés betekintést ad a felszámolt apácarendek néhány tagjának mindennapjairól is, megtudhatjuk, hogy a pap oltalma alatt meghúzódott apácák a faluba járnak napszámba, valamint csuhépapucs készítésével is foglalatoskodnak.

l A jelentések rávilágítanak, hogy a bátrabb papok nem csak a szószékről próbálták segíteni híveiket. Mezőzomborban a begyűjtési bizottság ülésén megjelentek a falu lelkészei. Árvái János görög katolikus paróchus „nagy lelki nyugalommal bizonygatta, (...) hogy miért nem engedik el annak a dolgozó parasztnak a beadást, aki azt mondja, hogy nem tud eleget tenni a kötelezettségnek." A következő nap a református lelkész tett próbát hívei érdekében, de ő más taktikát választott: „nagy elismerését fejezte ki, hogy mennyire helyes a rendelet, de mégis lehetne rajta változtatni, mert van a községben sok olyan dolgozó paraszt, akinek még a fejadagja sem termett meg, és így nem tud eleget tenni a beadásnak." Hogy milyen sikerrel jártak, arról nem szól a jelentés.

19 A jelentések természetesen kiterjedtek az egyházi ünnepekre is. 1953 áprilisából találtam egy jelentést, ahol a katolikus körmenetekről jelentett egy rendőr alhadnagy. Leírta a létszámukat, osztályösszetételüket. A jelentésekből kiderül, hogy ezeken több százfős létszámban jelentek meg a hívek. Ez év nyaráról jelentették Tárcaírói, hogy a helyi református lelkipásztor nem tartja be az állam és az egyház közötti egyezményt, nem jelent meg azon a tárgyaláson, amin az istentiszteletek megtartását akarták megtárgyalni. A helyi elöljáróság ezért kérte a lelkész áthelyezését, valamint fiának eltávolítását a Járási Tanácsról, mert szerintük információkat szolgáltat ki az apjának, és egyébként is klerikális az egész család, ezért nem alkalmas a fiú a tanácsi munkára. 16 BAZML XXXV71. 85. f. 68. ő. e. Az egyházak és az egyházi vezető személyek munkájával kapcsolatos iratok, Pőcze Tibor megyei titkár, 1950. szeptember 22. 17 BAZML XXXV/1. 85. f. 68. ő. e. Az egyházak és az egyházi vezető személyek munkájával kapcsolatos iratok, Szabó József járási titkár, 1951. április 18. 18 BAZML XXXV/1. 85. f. 68. ő. e. Az egyházak és az egyházi vezető személyek munkájával kapcsolatos iratok, Név és dátum nélküli járási bizottsági jelentés. 19 BAZML XXXV/1. 85. f. 68. ő. e. Az egyházak és az egyházi vezető személyek munkájával kapcsolatos iratok, Földi József járási népművelő előadó jelentése, 1952. július. 20 BAZML XXXV/1. 85. f. 68. ő. e. Az egyházak és az egyházi vezető személyek munkájával kapcsolatos iratok, Szeklár András rendőr alhadnagy, ügyeletes tiszt, Jelentés, 1953. április 4. 1 BAZML XXXV/1. 85. f. 68. ő. e. Az egyházak és az egyházi vezető személyek munkájával kapcsolatos iratok, A tarcali elöljáróság jelentése, 1953. június 1. 667