A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Veres Tamás: Az egyház, hitoktatás, hitélet visszaszorítása Szerencs környékén 1948-1953 között

AZ EGYHÁZ, HITOKTATÁS, HITÉLET VISSZASZORÍTÁSA SZERENCS KÖRNYÉKÉN 1948-1953 KÖZÖTT VERES TAMÁS Dolgozatomban először röviden szólok a korszak egyházpolitikai történéseiről, majd az 1950-ig önálló Zemplén vármegye területére eső szerencsi járás és környékének ehhez kapcsolódó eseményeiről írok, majd egy helyi koncepciós pert ismertetek, végül pedig a korszaknak egy református gyülekezet életére történt hatásait elemzem. A dolgozatban a vonatkozó szakirodalom mellett a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Baross utcán található részlegének anyagára, a Megyaszói Református Egyház Irattárára és interjúkra támaszkodtam. A szó szerinti forrásidézeteknél a helyesírást az eredeti formában hagytam, ahol csak a tartalmukat idéztem, ott ezt kurzív szedéssel jeleztem. A korabeli források helyesírása a káderek általánosan jellemző képzetlensége miatt nagyon rossz, bizonytalan, esetleges. Például Mindszenty nevét sok esetben kisbetűvel írják, a maguk primitív gondolkodásmódja szerint ezzel is kicsinyítve Mindszenty személyét, de még az MDP rövidítést is sokféleképpen írták le. Az eredeti helyesírás sokat elárulhat az azt papírra vetőtől, ezért tartottam fontosnak, hogy azt sok esetben ne változtassam meg. Egyházpolitika A társadalomra ható nagy befolyása miatt a Rákosi-korszak fontos ellenfelének számított az egyház, hiszen szemben állt a materialista világképpel, ezért volt fontos a hívők számának visszaszorítása, tevékenységét pedig ugyanezért kellett minimalizálni a lelki gondozásra. Ennek egyik fő iránya az egyházi iskolák felszámolása volt. Erre utal, hogy: „A hatalom egyre nagyobb szeleteit meghódító marxista-ateista pártok (...) a szeparációt nem csak negációként, hanem a klerikális reakció elleni harcként interpretálták."

1 Valódi céljuk az volt, hogy húsz év alatt felszámolják a vallásosságot és annak hordozóit, az egyházakat. Ezt három lépésben képzelték el. Az első lépés az egyházak társadalmi bázisának felbomlasztása, melyet a parasztok téeszbe kényszerítésével, kuláküldözéssel, a városi értelmiség kitelepítésével, a fiatalság ateista nevelésével akartak elérni. A második lépés az egyházak szeparációhoz kötött állami alárendelése egyezményekkel. A harmadik pedig az egyházak elleni adminisztratív megtorlások, koncepciós perek sorozata, az „üzd el a pásztort és szétszéled a nyáj" elve alapján. A protestáns egyházak és az izraeliták kisebb ellenállást fejtettek ki, mint a katolikusok. Az 1948 végi egyezmények ellen tiltakozó Ravasz László református püspököt és Ordass Lajos evangélikus püspököt félreállították. A fenti egyházak eleve kisebb erővel rendelkeztek, lelkészeik pedig családos emberekként könnyebben zsarolhatóak voltak. A Református Egyházzal megkötött egyezményt (1949. október 7.) kimunkáló Révész debreceni püspököt is félreállították (1949. szeptember), és az a Péter János került a helyére, aki később Kádár külügyminisztere lett. A Dunamelléki Református Egyházkerület fögondnoka az aktív kormánytag Erdei Ferenc volt, míg a megfelelő teológiai elvek kidolgozásáról Bereczky Albert gondoskodott.

2 1 Gergely J.-Kardos J.-RottlerF., 1997. 209. 2 Gergely J.-Kardos J.-Rotüer F., 1997. 228. 661