A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Tomka Gábor: Cserép pipafejek az ónodi vár ásatásaiból (1985-1991)

pontba, és nincs a nyak fej alatt továbbfutó része elölről belapítva. A fej aljának jobb oldalán bütyök. A nyak alsó részének elejébe nyomott kör alakú bélyeg, mely zárt korona alatt F:Z monogramot ábrázol, igazolja, hogy készítője nem az iszlám kultúrkörhöz tartozott. Közel azonos bélyegzővel megjelölt pipatöredék bukkant elő Lenti várának ásatása során.

1 A pipa formája lehetővé tenné a 17. századra történő keltezést, mivel azonban a 18. század második fele előtti korszakból jelenleg nem rendelkezünk cáfolhatatlan bizonyítékokkal a pipák mesterjeggyel történő ellátásának szokásáról, ráadásul e pipatípus kissé megváltozott formában igazolhatóan sokáig tovább él, valószínűbbnek kell tartanunk későbbi, feltehetően a 18. századra tehető keltezését. 2. Nyakgyűrűs, fogaskerékdíszű félgömbfejű pipák Szorosan kapcsolódik az 1. típushoz (feltehetően e típus továbbfejlődött változata) az a pipaforma, melynek hengeres kelyhű, félgömbös (néha bütyökkel ellátott) fogójú fejéhez hengeres nyak, s a nyak végén hangsúlyos nyakgyürü kapcsolódik. E formatípushoz az ónodi pipák közül 5 darabot soro ltam.

13 (Nr. 6., 7., 13., 32., 33.; 1. tábla 3-7) Anyaguk szerint két altípusra bonthatók. A 2/a típus (Nr. 6., 33.; 1. tábla 6-7) anyaga vörösesbarna, felülete polírozott, keményre égetett. Mindkét vizsgálható példányon megtalálható a fej oldalán a bütyök,

14 a nagyobb töredék feje felső részének csonkján kitapintható domborodás esetleg egy, más lelőhelyeken megfigyelhető, a pipafej felső részének jobb oldalán végigfutó borda maradványa lehet.

1

" A pipák felületének gondosabb kialakítása mellett az alkalmazott fogaskerékdísz finomsága is elkülöníti ezt az altípust a következőtől. A fogaskerékdísz a fej alsó részének és a nyaknak találkozási vonalát követi, valamint a nyakgyűrün és a nyakgyürü előtt is előfordul. A 2/b típus (Nr. 7., 13., 32.; 1. tábla 3-5) anyaga sárgásvörös, alig vagy egyáltalán nem polírozott, a soványítóanyag homokszemcséi a felületen láthatók, égetése nem túl kemény. A fogaskerékminta durvább, nem ritkán kettős. A vizsgálható mindhárom töredéken e díszítést a nyak és a fej alsó részének találkozási vonalánál, és az egyetlen vizsgálható nyakgyűrün alkalmazták. A háromból csupán egyetlen pipán volt fogaskerékdísz a nyak alján. Egy példányon a fej alsó részének elejét a nyak és fej találkozási vonalánál tovább húzott fogaskerékdísszel ékítették. Csak ezen a példányon vizsgálható a fej felső része, melynek jobb oldalán 10 domború pöttyből kialakított minta, a perem alatt pedig fogaskerékminta látható. E 2. típus fejének formáját tekintve az 1. típushoz hasonló, míg a nyakgyürü a 3. és 4. típussal rokonítja. Anyaga (különösen a 2/b altípusé) a 3. és 4. típuséhoz hasonlítható, s a pipa plasztikus és benyomott díszítései is az erősen díszített 4. típusra emlékeztetnek. Mindezek alapján úgy vélem, a 2. típus az 1. és 3-4. típusok között átmeneti helyzetet foglal el tipológiailag, s talán kronológiailag is. Alighanem ez a török előképtől elszakadó magyar pipa legkorábbi típusa. Korát, feltételesen a 17. század második felére, utolsó harmadára, esetleg a 17-18. század fordulójára becsülhetjük.

16 12 Závodi Sz., 2003, 194. 13 Egy további töredék (92.1.2274.) anyaga alapján a 2. altípushoz tartozhat, a megmaradt hengeres fej felső rész azonban nem zárja ki azt sem, hogy a tagolatlan fejű pipából származzon. 14 A 92.1.2262.-n ez a bütyök elmosódott, alig látható, azonban kitapintható. 15 A 85.33.1960. ltsz.-ú töredék első közlése: Tomka G., 2002, 301, 302 2. ábra 8. 16 Az a tény, hogy Szekszárd-Ujpalánkon (1686-ban elpusztult) nem került elő ilyen típusú pipa, nemcsak kronológiai, hanem esetleg etnikai különbségekkel is magyarázható. Az azonban, hogy a nem túl távoli Fülekről (1682-ben elpusztult) sem ismert ez a típus, azt a feltételezést látszik támogatni, hogy a 17. század utolsó két évtizede előtt e típus nem terjedhetett el. A Léváról (Drenko Z, 1976, 123 Obr. 9/3,5; Takác, T. 1979, 253, Obr. 4/4), Nagyőrről (Drenko Z, 1971, 94 (véleményem szerint téves 19. századi datálással), 89, 610