A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Tomka Gábor: Cserép pipafejek az ónodi vár ásatásaiból (1985-1991)

3. Sárgás anyagú, rövid, díszítetlen nyakú, tagolt nyakgyűrűs pipák Két sárgásvörös anyagú, matt felületű töredék (Nr. 25., 31.; 1. tábla 8-9) a nyakrész rövidségében

17 és a nyakgyürű részletesebb kidolgozása által különül el a 2. típustól. Fejrészüket sajnos nem ismerjük. Nyakgyürűjükön ferde bevagdosást, előtte kisebb előgyürűt találhatunk Ez a nyaktípus formailag a 4. típussal egyezik meg, csupán a plasztikus díszítés hiányzik róluk. Valószínűleg a Kovács Béla által „magyar típusú pipák II. és III. csoportja" név alatt leírt pipatípusokból származnak. A fej formájának ismerete nélkül korukat csak tág időhatárok között becsülhetjük: vélhetően azonban a 18. századból valók.

18 4. Sárgásvörös anyagú, rendszerint szegletes fejű, díszített rövid nyakú pipák E típus megegyezik a Kovács Béla által meghatározott „magyar típusú pipák" I. csoportjával. Jellemzőjük a sárgásvörös anyag

19

, az előgyűrüvel és ferde gerezdeléssel tagolt nyakgyürű

2 , a plasztikus mintával borított rövid nyak, valamint a fej alsó részének szögletesre alakítása. A kehely első részét részben csőpecsétlővel kitöltött bekarcolt mintával díszítették.

21 A nyakat plasztikus bordák vízszintes sávokra osztják, melyekben halszálka- (avagy kalász-) motívumok, plasztikus pontok, illetve balra-jobbra dűlő vonalkák között elhelyezett pontok figyelhetők meg. (Nr. 2., 10., 21., 24., 43.; 1. tábla 10, 2. tábla 1-4) Mind e típusnál, mind a fenti (2.) típusnál megfigyelhető, hogy a pipát díszítő fazekas célszerűen igyekezett ugyanazzal az eszközzel több díszítést is felvinni. Általában fogaskerekű eszközzel (ritkábban fésűvel) a perem alatt és a nyakgyűrün alakítottak ki körbefutó mintát, s rendszerint ugyanezzel az eszközzel díszítették a nyak alját, valamint a fej és a nyak találkozásának vonalát. Ezzel a mester időt takaríthatott meg: a pipát és a szerszámot csak egyszer kellett kézbe venni. 5. Tagolatlan pipák A mázatlan pipák önálló típusát alkotják azok a formák, melyeket a nyakgyűrű hiánya, az enyhén szélesedő nyakvég, valamint a tagolatlan pipafej és a nyak elkülönülésének hiánya jellemez. (Nr. 5., 27. 2

; 2. tábla 5-6) E pipák anyaga barnás, vörösesbarna, Obr. 9. 5-6), Szolnokról {Kovács 1982, 123, 27. t.3) és Nagyváradról (Emődi J., 1998, 70 32. ábra) származó példányok a típus észak- és kelet-magyarországi kedveltségét látszanak igazolni. 17 A nyak hosszát a pipa tetején, a fej pipázó felé eső részének indulásától a nyakgyürű indulásáig mérve, a 2. típusnál 20 mm körüli, míg a 3. típusnál 6 mm körüli értékek mérhetők. 18 E tipológiai megfontolásokon alapuló (rövid szár, tagolt nyakgyürű) datálásnak a lelőkörülmények sem mondanak ellent: a HOM 92.1.2254. ltsz-ú töredék a 11. árokból került elő, ahonnan több pipatöredék is származik, melyek között biztosan van 18. (HOM 92.1.2253.) és 19. századi (HOM 92.1.2257.) példány is. A HOM 92.1.2260. ltsz-ú példány a kapufolyosó bontása során kerül elő: a várrom belső részét csak ezen a bejáraton át lehetett megközelíteni a 19. század közepéig, ezért a kapufolyosóban a 17-19. századig különféle leletek kerültek elő. A 19. század eleji datálás nem zárható ki, de az e korból ismert (főleg dunántúli) pipák nyakát rendszerint rezezésre alkalmasan képezték ki. Az ónodi töredékek közeli párhuzama ismert SzolnokVár-Tiszapart lelőhelyről {Kovács 1982, 123, 27. tábla 2) 19 5 példányból 4 esetében. A 92.1.2272. sötétszürke anyagú és felületű. Elképzelhető azonban, hogy nem szándékos redukált égetés, esetleg másodlagos égés következtében nyerte eltérő színét. Hasonló díszű pipák léteztek fehérre égő agyagból is: Pusztai T., 1999, 472, 473 1. kép 1. 20 Mind a 4 vizsgálható példánynak előgyűrüs nyakgyűrűje van. A sima felületű 87.1.808. kivételével ferde rovátkolasok díszítik a nyakgyürüket. A 92.1.2253-on ferde irányú fogaskeréknyomok, a másik két esetben ferde bevagdalások láthatók. 21 Mindkét vizsgálható példányon. A 85.33.459-en a minta a kis csonk alapján nem rekonstruálható. A 87.1.808-on tulipánszerü, háromszirmú virág közét töltötték ki a csőpecsétlős mintával. A virág felett 4 vonal futott a kelyhen körbe. 22 E töredék igen közeli párhuzama Egerből: Kovács B.

} 1963, 247, II/2; 260, III. tábla 9. 611