A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Tomka Gábor: Cserép pipafejek az ónodi vár ásatásaiból (1985-1991)

CSERÉP PIPAFEJEK AZ ÓNODI VÁR ÁSATÁSAIBÓL (1985-1991) TOMKA GÁBOR Az ónodi vár feltárása 1985-ben kezdődött meg Révész László vezetésével. A tekintélyes erőkkel folytatott ásatás 1991-ig, 7 ásatási idényen át tartott, melynek során a várárok átvágása és a bástyás falöv külső falsíkjainak megkutatása mellett sor került a délkeleti, a délnyugati, valamint az északnyugati bástyák belsejének kitisztítására, illetve feltárására is. A várbelsőt a feltáró 4, kereszt alakban elhelyezett kutatóárokkal, valamint a nyugati ágyúteraszt hosszában (észak-déli irányban) átvágó kutatóárokkal metszette át. Felületi feltárásra került sor a várbelső és a déli körítőfal közötti területen, a déli palotaszárny nagyobb részén és északi előterén, a keleti palotaszárny szinte teljes területén. A hatalmas mennyiségű leletanyag (mintegy 5000 db kerámiatöredék) aránylag kevés, összesen 47 darab cserép pipafej-töredéket tartalmazott. Mivel a 17. századtól a cserép pipafejek olyasféle fontosságú (bár jelenleg még sokkal kevésbé ismert) vezérleletei a kora újkori ásatásoknak, mint a római korban a terra sigillatak, s tudományos feldolgozásuk napjainkban újabb lendületet látszik kapni, célszerűnek tűnt a teljes leletanyag közlése, annak ellenére, hogy a 2003-tól a szerző által folytatott feltárások újabb pipatöredékeinek ismertetése bizonyára árnyalni fogja az alább vázolható képet. A pipák előkerülési körülményei csak részben ismertek. Többnyire az ásatási szelvények és kutatóárkok számát jegyezték fel.

2 Néha a leleteknek a kutatási felületeken belüli elhelyezkedésére utal a hosszú kutatóárkok égtájak szerinti felosztása. Több esetben ismert a relatív mélység, ez azonban általában az előkerülés dátumával kombinálva sem nyújtott lehetőséget a rétegek azonosításához. A pipák a kutatott felületeken többékevésbé egyenletes sűrűségben fordultak elő. Hiányuk feltűnő az ágyúdomb feltöltésében és a délnyugati bástya feltöltését feltáró 5. szelvényben. Az átlagnál több pipa került elő a 9. és a 11. árokban, valamint a kapufolyosó bontása során. Nagy valószínűséggel a várbelső épületeinek pusztulásakor keletkezett réteghez köthetők az 1. és 4. szelvények területéről, valamint a 10. árok átégett rétegéből előkerült példányok. A 3. szelvény területéről előkerült pipa valószínűleg a déli palotaszárny és a déli körítőfal közötti feltöltésből bukkant napvilágra. A pipák egy része feltehetően a várudvar területéről, más részük bizonyítottan a kapufolyosóból került elő. E példányok használatának felső időhatárát nem szabhatja meg az erődítmény katonai funkciójának vége: a visszabontott falkoronákon talált II. Rákóczi Ferenc-polturák, a várárokban lelt 1699-es veret azt jelzik, hogy a vár területét 1688 után is használták, feltehetően elsősorban kőbányaként. Tovább árnyalja a képet, hogy a vár északi traktusának 19. század eleji újjáépítése, s ennek az épületnek a század közepén bekövetkezett összeomlása között a várrom terüle1 Az ásatónak köszönettel tartozom a leletanyag és az ásatási dokumentáció átadásáért. 2 Ez alól is van sajnos kivétel: 1 darab pipa az egyik jelöletlen leletegyüttesből származik („D" leletegyüttes). A 9. árok leletei mellett találtunk egy jelöletlen, 6 darab pipatöredéket tartalmazó papírzacskót. Tartalmát csak feltételesen sorolhatjuk a 9. árok leleteihez: ha e pipákat nem számítjuk, a 9. árok pipaleleteinek száma közelebb áll a szomszédos kutatóárkok pipáinak számához (6.á.: 1; IÁ.: 3, 8.á.: 2; 9.á.: 5; 10.á.: 3.) Valószínűbb tehát, hogy különféle helyekről előkerült pipákat gyűjtöttek (esetleg a restaurálás során) egy papírzacskóba. 607