A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Tomka Gábor: Cserép pipafejek az ónodi vár ásatásaiból (1985-1991)

tének újabb intenzívebb használata mutatható ki. A délkeleti bástya pincehelyiségét még a 20. század első felében is használták -jégveremként. A pipák tipológiai besorolása a változatos formák és díszítések miatt nem egyszerű. Az 1985-1991 közötti feltárásokon előkerült 47 darab pipatöredék a pipaformák változatosságához képest kevésnek számít, ezért típusba sorolásuk nem mindig lehetséges. A díszítetlenebb, egyszerűbb változatok több hasonlóságot mutatnak egymással, így ezek típusbeosztása immár véglegesen rögzülni látszik. A díszesebb töredékek nagy része ma még a csekély közöletlen leletmennyiség miatt egyedi daraboknak tekinthető. Mivel azonban e példányok is sorozatgyártással készültek, nyilvánvaló, hogy előbbutóbb az azonos formák kimutathatók lesznek, s több azonos formájú töredékből a teljes pipafejek is rekonstruálhatókká válnak. A típusok végleges igényű elkülönítése csak ezután, a teljes pipafejek formájának ismeretében lesz lehetséges. 1. Vöröses anyagú, díszítetlen félgömbfejü pipák E pipatípus jellemzője a vöröses, illetve szürkésvöröses anyag, a fényes vörös felület, a nyakgyűrü hiánya, a fej alsó részének félgömbös formája, a fej felső részének függőleges fala. Altípusait a nyak és a fej felső részének kör, illetve sokszög alakú átmetszete alapján határozhatjuk meg. E pipatípus gyakori jellemzője a fej alsó részének oldalán megjelenő, vitatott funkciójú bütyök. További megkülönböztetésre ad módot a pipanyak és a fej alsó részén képződő áthatás kiképzése. Elsősorban a sokszögű nyakú példányokra jellemző, hogy a nyak a fej alsó része alatt a pipa elejéig nyúlik, ahol elölről ferdén lapított sík határolja, majd csúcsban fut össze. E pipák alsó része szemből nézve hegyes orrú papucsra emlékeztet. Több lelőhelyről ismertek bepecsételt rozettákkal díszített változataik is,

3 valamint előfordul a fej felső részének függőleges bordával és bütyökkel történő díszítése. Ugyanilyen formájú, de mázazott pipák ritkán ugyan, de előfordulnak. Az ónodi leletanyagból eleddig csak egyetlen sokszög átmetszetű nyak ismert. (Nr 4., 1. tábla l)

6 E nyakat 7 oldalról határolják síkok, a szár felőli vége tipikus módon kissé kiszélesedik.

7 A pipa anyaga barnásvörös, keményre égetett. Anyagában apró fehér szemcsék fedezhetők fel. Felülete polírozott, fényes. A nyak oldalát határoló síkok közül a felső vízszintes, míg alul a középvonalban két sík találkozik. A 7 lappal határolt nyak tipikus,

8 bár ritkán előfordul 6 oldalú

9 és 9 oldalú

10 változat is. E típushoz kell sorolnunk egy fej- és nyaktöredéket, melynek különös érdekessége a nyak alsó, elülső részébe nyomott bepecsételt jegy.

11 (Nr. 37, 1. tábla 2) Anyaga megegyezik az előző példányéval, felülete kissé sötétebb, fényesebbre polírozott. A fej felső része és a nyak is hengeres volt. A nyak alul végigfut a fej alsó részének tetejéig. Más lelőhelyek jellemző formáival ellentétben, a nyak összetartó vonala nem fut össze egy 3 Fülek, régi ltsz.: MNM 61.1160.C; Szekszárd, Újpalánk: Gaál A., 2004, 262, 265-266, nr. 9-11; III. tábla 9-11; Eger-Ferences templom {Pusztai T, 1999, 473 1. kép 2) Megjegyzendő, hogy míg a szekszárdi pipák vélhetőleg azonos pecsétlővel díszítettek, a füleki példány pecsétlője eltérő. Ez alátámasztja Gaál Attila sejtését a lokális készítésről. 4 Gaál A., 2004, 262. 5 Fülek: MNM 61.1170.C; Eger: Kovács B., 1963, 244-245. 6 A rajzokat Marosfalvi Ákos készítette. Segítségét ezúton is köszönöm. 7 Első közlése: Tomka G., 2000, 300, 302 2. ábra 7. 8 Például: Kovács B., 1982, 123, 27.t. 1. 9 Kovács B., 1963,240. w Gaál A., 2004, 262. " Első közlése: Tomka G., 2002, 124 Nr. 5b/6. 608