A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Vass Tibor: Anekdoták és történetek az ózdi gyár dolgozóinak életéből

A műszak végén gondosan elrejtették a drótot a Petrillák kabátja alá, és indultak a főkapu felé. Moók István, a kapus, aki szintén „szlovák" anyanyelvű volt, már serényen tapogatta körül a kapun távozókat. Bendicskó odasúgta Petrilláknak „csak menj bátran, majd én szóval tartom". Úgy is történt. Amint közeledtek, hangosan üdvözölte Moókot. Szervusz Pista! Mondd meg nekem, hogy mondják szlovákul, hogy „kabát alatt van a drót!" Moók meghökkent, hiszen ezek szlovákok, hogyan kérdezhetnek ilyet. Talán már elfelejtetted Jankó, válaszolta és készséggel mondta szlovákul a kérdezett szöveget. Na mit mondtam, szólt oda nevetve Bendicskó Petrilláknak, aki ezt a rövid időt - amíg a párbeszéd tartott -, arra használta fel, hogy motozás nélkül lépett ki a gyárkapun. Na, erre aztán megihatjuk az áldomást! - mondta megkönnyebbülten, és derűsen mentek be a közeli kantinba.

17 18. Gyógyítás rummal Az esemény színhelye: a nagyolvasztómüi öntőcsarnok és az adagolószint. Résztvevői: a kohósi dolgozók. A régi kohóknál a Langen-rendszerű torokzáró berendezés egy tölcsérből és egy gyűrű alakú „harangból" állt. A torokzár és az aknafalazat között, valamint a felszálló gázvezeték és az adagolóberendezés között is egy-egy vízzár volt elhelyezve. Mindkét vízzárat üzem közben gázömlés mellett kellett a vízben lerakódó portól kitisztítani. Ezen műveletek közben több halálos baleset következett be. Kisebb mérvű gázmérgezés az adagolóberendezés közelében az adagolószinten nap mint nap előfordult. A Nagyol vasztómüben adagolók dolgoztak (2 fő) a kohók tetején (25 méter magasan) 1955ig. Az akkori Langen-harang típusú, dupla vízzárás adagolóberendezés átengedte a CO-ban dús kohógázt. Ennek belélegzése gázmérgezést okozott, amely rosszullétet, ájulást idézett elő. A gyors újraélesztésről gondoskodni kellett. Erre a legjobb gyógyszer a „rum"-itóka volt. Ezért a kohászok szekrényében rendszeresen található volt a „gyógyital". A gáz kedvezőtlen széljárás esetén akaraton kívül bekerült a szervezetbe. A gyógyítás módja: a rosszul lett kohásszal - lefektetve - 1 dl-t - nyelettck. A kohász jóízűen nyelte, majd egy perc múlva felkiáltott: „Több nincs?" Rendbejött, és kis pihenés után tovább dolgozott. Természetesen voltak súlyosabb esetek is, amikor a „begázolt" adagolót le kellett a kohó tetejéről szállítani, és orvosi beavatkozást kellett igénybe venni. Sajnálatos esetek is előfordultak a hathatós műszaki intézkedések bevezetéséig.

18 19. Aki a szenesládában bújt el Az esemény színhelye: a Nehézvas-szerkezeti üzem bádogosmühelye és a gyár VII. sz. kapuja. Résztvevői: Sáfi Lajos bádogos művezető, Vidicsányi Alfréd bádogos és a VII. sz. kapu portása. Sáfí Lajos bádogosműhelyi művezető veje volt Hamkó László, az Ózdi Vasas Testgyakorlók Köre (Ó. V. T. K.) kiváló labdarúgója. Ezért Sáfi minden hétfő reggel körútra ment a gyártelepen. Végignézte a munkatársai által végzett különböző munkálatokat, és közben megvette a sportújságot. Általában ezt az időt nagyon várta Vidicsányi Alfréd bádogos. Amikor a művezető elhagyta a gyárat, Vidicsányi elment a hetes kapuhoz. Ott a kapustól ki kéredzkedett a szemben lévő „Varró-kocsmába", és ott a szokásos féldecijét megitta. Jutalomként, hogy őt a kapus kiengedte, a kapusnak is hozott blokkot egy féldecire. A kapus bement a kocsmába. Erre az időszakra Vidicsányi felvette a kapus sapkáját és beállt a kapuba. Mivel az ózdi „focicsapat" igen jó eredményt ért el, Sáfi Lajos vissza akart jönni a bádogosműhelybe, hogy megmutassa a munkatársaknak, hogy milyen jól játszott a csapat és az ő veje milyen jól futballozott. Meglátta Vidicsányi, hogy a művezető jön visszafelé. Megijedt, hogy elkapják. Ezért gyorsan a kapusfülke melletti szenesládába beugrott és magára húzta annak tetejét. 17 Közreadta: Bogyó János. Ózd, 1974. 18 Közreadta: Nagymarczi László. Ózd, 2004. 578