A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Vass Tibor: Anekdoták és történetek az ózdi gyár dolgozóinak életéből

Ebben az időszakban akart kijönni a szemben lévő kocsmából a kapus, aki szintén meglátta, hogy Sáfi művezető ott keresgéli a kapuban a kapust. Mert neki is meg akarta mutatni a sportújságot. A kapus nem mert bejönni a gyári kapuba, visszament a kocsmába. Az öreg Sáfi Lajos meg ott járkált körbe-körbe, kereste a kapust. A végén megunta és visszament a munkahelyeket ellenőrizni. Csak akkor tudott előbújni a szenesládából Vidicsányi Alfréd. Jött a kapus, és beállt vissza a helyére, Vidicsányi pedig bement a műhelybe.

19 20. A zászlóanya Az esemény színhelye: az ózdi gyár egyik főosztályának zászlóavató ünnepsége. Résztvevője: a főosztály egyik bizalmija. A második világháború után kb. 1948-tól szokássá vált, hogy kisebb-nagyobb szervezeti egységek is készítettek zászlót maguknak (gyárak, üzemek, pártszervezetek, iskolák, igazgatóságok, sportkörök). A munkaversenyben élenjárók is kaphattak vándorzászlót kitüntetésként. PL: Az Ózdi Kohászati Üzemek is elnyerte a Minisztertanács és a SZOT zászlóját. A zászlók felavatásához kijelölték a zászlóanya személyét, a zászlórúdba díszes szögeket ütöttek, emlékszalagokat kötöttek a zászlóavatásra meghívott vendégek, néhány szavas üdvözlő szöveg és bemutatkozás kíséretében. Még 1950 előtt történt, hogy a gyár egyik vezető személyisége, aki nem beszélt tökéletesen magyarul, a következő szöveggel fordult az ünneplőkhöz a zászlószög beütése alkalmából: „Minek előtte, annak utána beverem a szögbe a zászlót, akarom mondani ütöm a zászlót a szögbe..." A kitörő tapsvihar elnyomta a további mondatait. Az 1950-es évek elején az egyik főosztály zászlójának avatásához egy, a főosztályon dolgozó, közismeretnek örvendő hölgyet kértek meg a zászlóanya szerepének elvállalására. Az egyik részleg szakszervezeti bizalmija annyira meghatotta, hogy a zászlószög beverésekor ennek hangot is adott a következőképpen: „Kedves Elvtársnők és Kedves Elvtársak! Nagyot változott a világ! A múlt rendszerben nem lehetett akárki zászlóanya. Méltóságos vagy kegyelmes asszonynak, de legalábbis nagyságos asszonynak kellett lenni a zászlóanyának. Most meg egy mindenki által jól ismert, 'közönséges nőszemély', mint a mi kedves N. N. nénink is zászlóanya lehetett. Ennek örömére verem ezt a szöget a zászlóba!". Az ünnepség után valaki megkérdezte, hogy ugye a bizalmi elvtárs azt akarta mondani, hogy egy ilyen egyszerű asszony is lehetett zászlóanya. „Úgy, úgy csak sokkal szebben!" - volt a válasz. ° ANEKDOTEN UND GESCHICHTEN AUS DEM LÉBEN DER ARBEITER DER ÓZDER FABRIK Beim Schreiben meiner Studien beziehungsweise Bücher habé ich mich hauptsáchlich mit der technischen Entwicklung der Ózder Fabrik bescháftigt, aber die Erforschung der Existenzgeschichte habé ich auch nicht vemachlassigt. Wahrend meiner Arbeit habé ich neben der Archivforschung natürlich auch die Erinnerungen der Arbeiter benutzt, die seit Jahrzehnten im Betrieb arbeiten. Sie vermitteln auBer den technischen Veránderungen auch viele Informationen über die menschlichen Beziehungen der Arbeiter; sie gebén sogar Anekdoten wieder. Ich habé versucht, sámtliche aufzuzeichnen. Ihre Zahl hat dauernd zugenommen. Ich habé auch im Jahr 2004 weiter gesammelt. Ein Drittel der Anekdoten und Geschichten wurden von den Arbeitern in diesem Jahr erzáhlt. 19 Közreadta: Burcsik István. Ózd, 2004. 20 Közreadta: Mokri Pál. Ózd, 2004. 579