A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Vass Tibor: Anekdoták és történetek az ózdi gyár dolgozóinak életéből

venni, mert undorodik az őáltaluk szedett málnától. Megkérdezte Gusztit: „Két vödörrel mennyi idő alatt tud szedni?" Két napot mondott, azzal az indoklással, hogy nagyon messzire kell mennie érte. A főmester beleegyezett és közölte vele, hogy két napig ne jöjjön dolgozni, a műszak és a málna árát megfizeti. Guszti erre azt felelte, hogy először terepszemlét tart és majd ő mondja meg, hogy melyik lesz a két alkalmas nap. A következő hét valamelyik napján bejelentette, holnap és holnapután nem jön dolgozni, mert málnázni fog. Megkapta a vödröket és harmadnap málnával megtöltve Porubszky József lakásán azt leadta. Zsebre vágta a málna árát és a két műszakra járó bért, nagy mosolyogva. Később a hengeresztergályosok érdeklődésére - hogy merre járt a két nap - megelégedetten számolt be a jó vásárról. A málnaszedéssel cigányokat bízott meg, akik Borsodszentgyörgyön olcsóbban adták a málnát, mint Ózdra behozva. Ő pedig a két nap alatt járta a vásárokat a kupeckodással, majd félhavi keresetének megfelelő összeget vágott zsebre.

8 9. Motorvásár Az esemény színhelye: Ózd, Pázmány Péter út 72. számú lakás. Résztvevője: Mázán Lajos durvahengerműi reves, Tóth Tibor villanyszerelő, Kún Kálmán és Kovács Antal lakatosok. Mázán Lajos Ózdon, a Pázmány Péter út 72. szám alatt lakott. A durvahengerműben a revéseknél dolgozott. A nehéz munkájukat a revések a kanálisban végezték, fülledt, párás levegőben. A kis Mázán - mert alacsony termete miatt mindenki így hívta - nagy vadász hírében állt. A hatóság tudta ezt. Többször tartottak lakásán a csendőrök házkutatást, de soha nem találtak nála puskát. A puskát az erdőben, odvas fákban rejtette el. Könnyen kijutott az erdőbe, mert kertje a „Bakahegy" oldalában terült el. Volt puskája a „Padoson", volt a „Cinakón", volt a „Somsályfőn" és még ki tudja hány helyen. Ha a „Birindbe" járt, vagy a „Rengetben", akkor sem vitt magával puskát, csak a maga gyártotta lőszert. A puska mindig az erdőben várta őt. Eredményes orvvadász volt, mert lesipuskásságon soha rajta nem kapták. Cimborái voltak: Komoróczki Imre, Kozma József, Kádár László, Lakos Ernő, Lapsánszki Samu és Tóth László. Ezekkel eljárt hajtóként. Jó lövő volt, ezért szívesen adták neki át puskáikat vadászat közben. Az 1920-as évek vége felé volt egy kutyája. „Motornak" hívták, melyet el akart adni. Ezt barátaival közölte is. Híre ment, hogy a Pázmány utcában „motor van eladó". Tóth Tibor villanyszerelő és Kún Kálmán lakatos motorvásárlás ürügyén felkeresték Kovács Antal finomhengerműi lakatost, aki ajánlotta a motort megvételre, bár ő sem látta még. El is mentek hárman. Lajos bácsi fogadta őket. Igen, van eladó motorom! - mondta határozottan, amikor a látogatók előadták jövetelük célját. És huncut mosoly jelent meg az arcán. Milyen színű? - kérdezték. - Kávébarna - felelte. Futóműve? - Kifogástalan. Az emelkedőt hogyan veszi? - A legmeredekebb parton is kimegy. Világítás? - Sötétben is jól közlekedik. A három fiatalembert kielégítették Lajos bácsi meglepő, szakszerű válaszai. De látni akarták a motort. Kimegyünk! Megnézzük! - mondták egyszerre. Majd én idehozom! - ajánlkozott a gazda és kiment a házból. Gondolták a garázsba ment. Majd ide a ház elé tolja. Ezért az ámbituson vártak rá. Egyszer csak megjelenik Lajos bácsi. Ölében a Motor nevű kutyával. Arcán kaján mosoly. Kis szeme nagyobb lett. Azzal is nevetett. Kún Kálmánnak jobban megnyúlt az amúgy is nagy orra. Az álla leesett a látványtól. Tóth Tibornak félelmetesen mozgott a szemüvege. Valami motorcsodát vártak: „Puch"-ot, vagy „BMW"-t. Szégyellték, hogy a nagy motoros „menőket" lóvá tették. Dühösek lettek. Szótlanul jöttek el. Lajos bácsi hangos nevetése kísérte ki őket. Csak a „Magyar vendéglő" fehér asztalánál, pár üveg bor elfogyasztása után békültek meg. Ahová engesztelésképpen Kovács Antal meghívta őket. Később jót nevettek a beugratáson. „Motor van eladó!" - mondták, ha találkoztak.

9 8 Közreadta: Bogyó János. Ózd, 1975. 9 Közreadta: Ulrich Géza. Ózd, 1979. 571