A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Vass Tibor: Anekdoták és történetek az ózdi gyár dolgozóinak életéből

felkunkorodott sarkában megbotlott és az igazgató asztala előtt hasra esett. Zavarát fokozta, hogy az igazgató székéről felugrott a szokatlan zaj okát megnézni, és erélyes hangon szólt rá: „Mit akarsz?" Elhadarta, milyen ügyben jött. Szédült örömében, amikor a zord ábrázatú igazgató enyhe mosollyal közölte vele: „Fel van véve!" A történet hőse a későbbiek folyamán mosolyogva beszélte el az esetet. „Engem nem vettek volna fel a gyárba dolgozni, ha nem esek hasra az igazgató előtt!"

6 7. Csepűszállal történő „macerálás" Az esemény színhelye: a gyár azon termelő és karbantartó üzemeinél, ahol az éjszakás műszakban is dolgoztak. Az üzemi csínytevés egyike volt a 12 órás műszakok idején - az éjjeles műszakon - a „macerálás". Azok, akik az esti fél óra vacsoraidőt nem vették igénybe, azok éjfélkor másfél órás étkezési időt tartottak, mert a fél órát az éjféli egyórás ebédidőhöz adták. Természetesen csak ott, ahol váltás, azaz „abléz" nélkül dolgoztak. A szokásos „kongatáskor" abbahagyták a munkát. Több helyen már égett a fából rakott tűz az „estebédi" szalonnasütéshez. Az étkezés után a kitartóbbak „filkózni" ülték körül az arra alkalmas edényt vagy öntvénydarabot. A fáradtabb, vagy álmosabbja azonban pihenni tért. A rejtekhelyekről előkerültek az alvásra alkalmas deszkák, melyek elég keskenyek és a testhossznál rövidebbek voltak. Télen lepihentek a meleg hengerelt szálak közelében, a kemencék közé, vagy a nagy közös kályhák közelében húzódtak meg. A fejrészt kissé megemelték azzal, hogy fél tégladarabot helyeztek oda, s így pihenték ki fáradalmaikat. Voltak, akik egymásra húzott, már kihűlt, de még nem hideg abroncs-, vagy drótkarikákra feküdtek és így aludtak el. A csínytevők ezt a pillanatot használták ki, s a békésen alvó dolgozó markába csúnya fekete gépkenőcsöt tettek. Ezután csepüből vékony szálat megnedvesítettek, s azt az alvó orra alatt húzogatták, „macerálták". Ez azt az érzést keltette az alvóban, mintha légy mászkálna rajta. Ezért aztán az arcán „ide-oda" kapkodott kenőcsös kezeivel, s egyre maszatosabb lett. A többszöri „macerálás" következtében már az egész arca kenőcsös lett. Az ébredés után a nevetség tárgyává vált kenőcsös ábrázatával. Ha az áldozat megtudta, hogy ki volt, aki vele „kibánt", alkalmat talált a későbbiek során arra, hogy visszaadja, vagy másokon próbálja ki az ötletet. így legtöbbször ártatlan dolgozók kaptak ki érte az előbbi áldozattól, ami még komikusabbá fokozta a helyzetet, a többiek örömére. Ezek a csínytevések gyakoriak voltak úgy a termelőüzemeknél, mint a karbantartó műhelyekben.

7 8. Egy ,,kétlaki" dolgozó hogyan teszi lóvá afőmesterét Az esemény színhelye: a finomhengerműi hengereszterga-műhely. Résztvevők: Porubszky József főmester és Kovács Korcsolya Ágoston, a műhely napszámosa, borsodszentgyörgyi lakos. Az 1930-as években történt a következő eset a finomhengermüi hengereszterga-mühelyben. A több hold földdel rendelkező, kétlaki dolgozók mentalitására jellemző ez az eset. Volt esztendő, amikor 500 zsák burgonyája is termett, anélkül, hogy ő egy kapavágást tett volna. A havi gyári keresete 80-90 pengőt tett ki. A munkája nem volt nehéz. A műhely takarítását végezte, melyben az esztergaforgács eltávolítása (talicskán) volt a legjobban megerőltető. Ez az ember munkatársai állítása szerint - otthon cselédeket tartott, akik a földjét művelték. Ebből a könnyű munkával szerzett gyári keresetéből fizette a nehezebb munkát végző cselédeket. Ezen kívül kupeckedett is. Elsősorban lóra specializálta magát. A környező vásárok egyik elmaradhatatlan figurája volt. A harácsoló módon való pénzszerzés lelkes hívének bizonyult. Fel is használt minden alkalmat arra, hogy ezt a „képességét" kellően bizonyítsa. Erre vall a következő eset is: Az egyik napon a magyart törve beszélő - szlovák anyanyelvű - főmester érdeklődött nála, hogy érik-e a málna az erdőben. Az igenlő válaszra a főmester megjegyezte, „szükségem volna néhány vödör málnára". Guszti nyomban kapcsolt, hogy ebből valami hasznot húzhat. Azonnal vállalkozott ennek megszedésére. Ugyanis az „öreg" kihangsúlyozta, hogy a cigányoktól nem akar 6 Közreadta: Bogyó János. Ózd, 1974. 7 Közreadta: Kovács Antal. Ózd, 1979. 570