A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szilágyi Miklós: Gyűjtői naplófeljegyzések Zemplén megyei faluközösségekről – 1961-1962

szerszámok specialistáira is, s az ezzel kapcsolatos kölcsönös segítség elvére. Megtörténike vajon az, hogy egy-egy specialista a faipar területén mesterember rangra emelkedik? (5) A szénégetés munkamódja többé-kevésbé tisztázódott. Egyes adatok a szlovák eredetre is utalnak. Az jelent még problémát, hogy a szénégetők milyen társadalmi rétegekből kerültek ki. Csak a zsellérek vagy a földművelők is foglalkoztak-e szénégetéssel, s ha igen, milyen mértékben? Az egész gyűjtőmunka legszebb fejezete különben ez. Baskón egyébként a legérdekesebb a szénégetés (s az erdőmunka általában!) az összes falu közül. Egy jellegzetes szénégető réteg alakulhatott ki, külön szokásokkal, társadalmi összetartozás tudatával.

43 Jó lenne ebben a faluban néhány napra megtelepedni a télen. (6) Külön fel kell készülni a mitologikus anyag összegyűjtésére. Eddig nemigen találtam ide vonatkozó anyagot, de feltétlenül soknak kell lennie.

44 A hegyi patakok halászata nem ígér egy dolgozatra való anyagot, egy cikkecske azonban minden bizonnyal kitelne belőle. Fogási módok: kézzel való hal és rákfogás, kassal fogás, ütés, szúrás, botra tett gilisztával, hússal való csalogatás, megtévesztés, a patak elrekesztésével a víz elvezetése. Valószínű, hogy még több mód is felszínre kerülne tüzetesebb utánjárásra.

45 1962. március 2-12. Baskó Olvad; sáros, locspocsos az utca, de most is többnyire dologban vannak. A földmüveléssel foglalkozók közül is sokan járnak ölfát vágni és szállítani az erdőgazdaságba. Vagy a ház körül tesznek-vesznek, ott akad dolog. Az embereket könnyű szóra bírni. Különösen az idősebbek és az asszonyok beszélnek szívesen. Az erdő jelentősége a következőkben összegezhető: Az úrbéres erdő területe egészen csekély volt (mintegy 180 hold). Ez a terület elsősorban nem mint erdő, hanem mint legelő hajtott hasznot. Legelőnek azonban olyan csekély volt, hogy csak a naponta hazajáró fejős teheneket tudták ott legeltetni. Egyéb jószágjuk - ha volt - a falutól távol, bérelt legelőterületen legelt. A téli takarmányozást is csak úgy tudták biztosítani, ha eljártak füvet kaszálni még a Bodrogközbe is. Minden törekvésük oda irányult, hogy legelőt szerezzenek, s ezzel az állattenyésztésre helyezzék a súlyt. 1905-ben vásároltak a tállyai bárótól mintegy 900 holdnyi legelőterületet, tulajdonképpen erdőt. Ebben kinek-kinek 4 - 10-20 holdja volt, s a fa-részesedés a 2 hold után egy jog aránynak megfelelően történt.

46 Az erdő-legelőterület megvétele igen sok 43 Petercsák T., 1981: 56-58. jellemző foglalkozásként ismerteti ugyan a szénégetést, de Baskót nem említi, szerinte Mogyoróskán, Regécen és Háromhután számított az 1940-es évek végéig „jó pénzkeresetnek [...] a faszénégetés és a szénnel való kereskedelem". 44 A téma ilyen vonatkozására bizonyára az irányította rá a figyelmemet, hogy ekkortáj készült Ferenczi /-, (1960) tanulmánya, mely, sok zempléni adatot idézve, a valóságos és képzelt erdei lényeket mint az animizmus reminiszcenciáit vizsgálta. E dolgozatnak az alapgondolatát és főbb eredményeit nyilván nemcsak a publikációból ismertem, hisz az akkor Debrecenben tanárként dolgozó (és levelező aspiráns) Ferenczi Imréhez baráti érzések fűztek, s rendszeresen beszélgettünk szakmai kérdésekről. 45 A hegyi patakok halászatát bemutató cikkecske nem készült el. Az emlegetett fogási módokról 1, az orvhalászatról írt összegzésem, melynek címlapjára egyébként az ekkor Mogyoróskán készített (gyermekek kassal való halfogását ábrázoló) fénykép került: Szilágyi M., 1989. 46 Petercsák T., 1981. 50. adata: „A baskóiak 1905-ben kb. 900 hold erdőt és legelőt vettek a tállyai Majláth bárótól a Bikk dűlőben, és 2 magyar hold után kaptak 1 jogot." 559