A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szilágyi Miklós: Gyűjtői naplófeljegyzések Zemplén megyei faluközösségekről – 1961-1962

egész sor közbirtokosság alakult: a bárói birtokot vásárolták meg részletekben, több ember Összetársulva.

38 A régi és új közbirtokosok közrendje és ügyrendje nem lehetett eltérő, ugyanannak az embernek volt tulajdona különböző közbirtokokban is, s így a hagyomány tovább élt. Mégis valószínű, hogy az úrbéri közbirtok változásait is az új közbirtokok kialakulása siettette. (2) A fadöntést, közelítést, szállítást a közbirtokosok maguk végezték; így Mogyoróskán, Regécen és Baskón sem alakult ki külön erdőmunkás réteg. Különben is ezeken a helyeken kevés volt a földtelen zsellér. De azok a földdel rendelkező gazdák, akiknek saját erdőbirtokuk volt, télen bérmunkát is végeztek. Ez kissé bonyolítja az erdei munka társadalmi „determináltságát". Tehát: az erdővel rendelkezők maguk végezték az erdei munkát a közbirtok rájuk eső részén, de emellett fuvarozást, olykor döntést, közelítést is vállaltak bérért. A zsellérek kis csoportja nem rendelkezett erdővel, és ezért kénytelen volt az erdőn (urasági erdőn) munkát vállalni. De nekik sem ez volt az egyedüli pénzforrásuk: foglalkoztak napszámban földműveléssel, kepésaratással, szénégetéssel is. (3) Az erdei munka szerszámanyaga nem túlságosan gazdag. Keresztvágó fürész, kávásfűrész, fejsze, ék - ennyi a fadöntéshez. A közelítés eszközei (és módjai) már változatosabbak. Külön figyelni kell a Mogyoróskán, Regécen stelbákmxk, Baskón lacsuhának, kézi lacsuhcímk nevezett kézi szánkóra.

39 Elterjedése, eredete tüzetes vizsgálatot is megérdemel. A stelbákot talán német erdőmunkások honosították meg, de feltétlenül gondolni kell a szlovák hatásra is. A faszállítás eszközei közül figyelni kell a lacsuha szánkóra, az általánosan ismert szánkótípusra, a különböző módon felszerelt szekérre stb. Külön probléma, hogy Regécen és Mogyoróskán csak az állattal vontatható, kétrészes szánkót nevezik lacsuhának, ° Baskón viszont ez kevéssé ismert, s inkább az egész szánkó van meg, viszont a mogyoróskai stelbákot lacsuhának nevezik. A lacsuha egy nyelvészeti dolgozatot is megérdemelne. Nálunk [Tisza-]Füreden ui. a lebbencslevest hívják lacsuhának. ' Ennek nyilvánvalóan semmi köze a szánkóhoz, még hangulatilag sem. Feltételezem azonban, hogy mindkettőben a vlah szó lappang, szlovák közvetítéssel kerülvén hozzánk mind a szánkó, mind a tésztaféle, a 'román' előtagot valamilyen képzővel ellátták, s mindkettő román eredetű „objektumot" jelöl. (4) Roppant szerteágazó a fafeldolgozás. Ezekben a községekben mindenki ért a famegmunkáláshoz, szinte minden fából készült eszközüket, szerszámukat (s ilyen nagyon sok van) maguk készítik el. Ettől azonban el kell választani azokat a készítményeket, melyeket eladásra készítettek. Ilyenek: szerszámnyelek, hordódonga, keréktalp és küllő, szőlőkaró stb.

42 Részletesen végig kell gondolni az itteniek szerszámanyagát, és külön kis kérdőívet készíteni a fafeldolgozásukról. A kérdőívnek finoman kell disztingválni a saját használatra és eladásra szánt készítményeket illetően. Figyelni kell az egyes 38 L. erről: Petercsák T., 1981. 49-50. 39 Fényképét 1. Petercsák T., 1981. 52. 40 Paládi-Kovács A., szintetizáló tanulmányában (2001. 922.) a következőket állapítja meg a két tagból álló szánokról: a dunántúli előfordulásáról nincs adat, a palóc területen régebben ismeretlen volt, a bükki magyar falvak az erdészet révén ismerték meg, viszont az Északi-Kárpátokban élő szlovákok helyenként használják, „a szlovák szánterminológia hatása a zempléni magyar terminológiában (lacsuha, vlacsuha) nyilvánvaló". 41 Az ÚMTSz 3: 698. Poroszlóról, Tiszacsegéről, Tiszadorogmáról, Karcagról, Kisújszállásról, Tiszafüredről, Gyuláról közli a lacsuhának ezt a jelentését. További itt regisztrált jelentései: 'rendetlen, hanyag, lompos (öltözetű)'; 'rest, lusta'; 'főtt laska' (ami tiszafüredi adatként bizonyosan téves!); 'az eke szállítására haszn. kétágú csúsztatófa, ekeló' 42 Vö. Petercsák T., 1981. 53-56. 558