A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szilágyi Miklós: Gyűjtői naplófeljegyzések Zemplén megyei faluközösségekről – 1961-1962

ros állami kezelése a legfájóbb, nem csoda hát, ha lázadoznak - a lopás is az! - a vágás korlátozása miatt.

34 Mogyoróska és Regéc kapcsolata kölcsönös és igen szoros. Közigazgatásilag mindkettő Fonyhoz vonzódik, a kölcsönösség azonban errefelé nem olyan szembeötlő. Baskónak Mogyoróskával, a Hutákkal vannak kapcsolatai, s a közlekedés Sima felé irányítja. E körbe tartozik még Árka, de már igen laza szálakkal. Távolabbról is erős vonzása van Erdőbényének, Szántónak, Vizsolynak. A közösség összetartó ereje talán Mogyoróskán a legerősebb. Néhány példáját már az eddigiek során is felemlítettem, hadd sorakoztassam fel még néhány megnyilatkozási formáját. A faluban előforduló bármilyen jellegű eseményről legfeljebb egy nap alatt kialakul a közösség véleménye. Az egymás kisegítése munkával egészen általános, de a visszasegítést csak hallgatólagosan tartják számon: mindenkinek tudnia kell, hogy mivel tartozik a másiknak. Hogy a segítség lokális vagy rokonsági síkon erősebb-e, nehéz megállapítani: a rokonság számontartása igen lényeges, s mert az egész falu - távolabbról vagy közelebbről - rokonnak számít, a lokál itás nem lehet túlságosan nagyjelentőségű, s mindig keveredik a rokonsági alapon álló kisegítéssel (szomszéd és rokon nagyon sok esetben ugyanaz). A szomszédság szerepe talán a csekély összeget képviselő (anyagi természetű) nyerstermékek, pénz stb. kölcsönzésében nyilatkozik meg.

36 A turisztika - noha jelenleg még igen kis mértékű - máris formálja az emberek gondolkodását. Az idegenben csak turistát hajlandók látni, s készek - mint turistát alaposan megvágni. A néprajzi gyűjtés jelentőségét nem tudják - a legtöbb esetben megérteni, s csak a turista érdeklődését látják mögötte. Szívesen azonosítják a turistát a régésszel és a néprajzossal - s tkp. ezen nincs is semmi csodálatos. A falvak vagyoni és társadalmi rétegződése itt is megindult a két világháború között, bár nem jutott annyira előre, mint az országnak azokon a területein, ahol a lehetőségek nem voltak ennyire korlátozottak. (A rétegződés lehetősége természetesen távolabbi időkre - a jobbágyfelszabadításig - nyúlik vissza.) A társadalom azonban - nem úgy, mint másutt - csak két fő réteget mutat: a gazdák (földdel rendelkezők) és zsellérek, napszámosok. A felszabadulás után a kiegyenlítődés tendenciája kezdődött, s a két réteg különbsége manapság inkább a tartásban nyilatkozik meg.

37 Jól meg lehet figyelni, hogy a magasabbra jutottak - több földdel rendelkezők, ügyesebb gazdák - inkább magukévá tették a kapitalista „törvényeket" (ha igen megszelídített, a közösség törvényeivel átszínezett formában is), mint a kisebb gazdák, s pláne a napszámosok. A közösség összetartó ereje is főleg ez utóbbiakra vonatkozik. Ha késő ősszel vagy télen gyűjteni jövök az erdőmunkát, a következőkre kell figyelni: (1) A közbirtokosság. Mindenütt megvan az úrbéri közbirtok. Ez jelenti az alapot. Meg kell vizsgálni az egyes tagok jogait és kötelességeit; a vele kapcsolatos szervezeti formákat. A sors-vonásnak, nyílhúzásnak a módját tüzetesen meg kell vizsgálni. Talán volt olyan állapot, amikor nem az élő fákra (amit favágásra kijelöltek) húztak nyilat, s utána ki-ki a maga részét kivágta, hanem a közösen kidöntött és feldolgozott, méterbe rakott fára. Feltétlenül ez jelentené a közbirtokosság ősi formáját. Mogyoróskán aztán 34 Más erdősült vidékeken szintén közösségileg elfogadott, bűnnek nem minősülő volt a falopás: Szilágyi M., 2000. 750. 35 A vizsgált falvak kapcsolatrendszerének részletes vizsgálata: Barta J., 1977. 36 A kölcsönös segítségnyújtásról, az ún. társasmunkákról 1. Szabó L, 1965. alapos tanulmányának ugyanez idő tájt gyűjtött adatait. 37 A vagyoni tagolódáshoz 1. Szabó L, 1981. 174-178. 557