A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szilágyi Miklós: Gyűjtői naplófeljegyzések Zemplén megyei faluközösségekről – 1961-1962

Újhután él egy maimocska készítő

31

. Famunka miatt is jó lesz megkeresni. Sok az újonnan épült ház. A lakóházak zöme a 30-as években épült, alig találni régi típusút. Sok házat elhagyott a tulajdonosa, amikor az 50-es évek elején a szlovák kitelepülések voltak, s azóta is lakatlanok. [Összegző feljegyzések] A most meglátogatott községekben az ízlés rendkívüli kevertségével találkoztunk. Ruházkodásban a városi ízlést követik - legfeljebb kisebb-nagyobb fáziskésésekkel -, szórakozásban (de erre vonatkozólag nincs konkrét megfigyelésem) alig vannak előbb a félévszázaddal ezelőttitől, noha pl. a táncdalszövegek kultusza igen erősnek látszik, s ez erősen átszíneződik a magyarnóta-kultusszal. A szobabelső mutatja a legnagyobb fokú kevertséget. Szinte minden házban megvan még a század eleji karosláda, mellette a polgári lakásbelső (itt-ott már túlhaladott) szekrénye, középen egymás mellé állított ágya stb. A falakon a falura eljutó giccses madonnák, a konyhai falvédőkön a hímzett s újabban festett „háziáldások". A giccs napjainkban is ellátja újabb meg újabb produktumaival a falvakat. Kérdés, hogy miért van erre szükség. De ezt a kérdést a népművelő teszi fel, s mert a fejlődésben nem lehet túlságosan nagyot ugrani, különösen ha az ízlés fejlődéséről van szó, a probléma nem is olyan egyszerű. A falvakban ugyanis igény van az általunk giccsesnek tartott termékekre, s míg a pozitív irányú ízlésváltozás meg nem kezdődik, nem is lehet kiküszöbölni. Előbb tehát az ízlést formáljuk, s csak azután gondoskodjunk arról, ne giccs jusson el falura. Vigyázni kell. Ha nincs elég erőnk az ízlésformálásra, hagyjunk teret az önművelődésnek ezen a területen. Tehát: jöjjenek a kicsitgiccses gyártmányok, de jöjjenek a művészi készítmények is. Erdölés. Igen lényeges az itteni nép életében. A földművelés és állattartás mellett kell megemlíteni. Egy szép, részletes - legalább kétíves - tanulmányt megérdemel, de a gyűjtést télen kell végezni, ilyenkor alig lehet valakivel beszédbe elegyedni. A nyári gyűjtés csak arra jó, hogy részproblémákra választ kapjon az érdeklődő, egy teljes témakört lehetetlen végigkérdezni.

3 Az már most is látszik, hogy Mogyoróskán, kisebb mértékben Regécen, jelentéktelen mértékben Baskón a közbirtokossági erdők müvelése dominált, míg a Hutákban (és Baskón) a napszámos erdei munka után kell érdeklődni. Azt hiszem, munkacsapatok nem voltak, csak a munkapárok alakultak ki a fadöntéshez. Külön probléma a szénégetés: valószínűleg a szlovákok honosították meg a környéken, amint ez Regécen nagyon szépen ki is jött. Vannak aztán érintkezési pontok más témákkal. Ilyen a gyűjtögetés, vadászat, erdei legeltetés, valamint a szállítóeszközök és teherhordás. Ügyesen kell majd ezeket szétválasztani. A falopás bocsánatos bűn. Adatot nem lehet ugyan szerezni rá, de azt mondják, hogy mindenki csinálja. A lopott fát az engedéllyel vágotthoz keverik, de előbb befestik, s így olyan színt kap, mint a régen vágott. Az embereknek a közbirtokossági erdők szo31 Ezekben a zempléni falvakban az ún. tőkés kézimalmok {maimocska) voltak jellemzőek: Selmeczi Kovács A., 1999.71-83. 32 Tanulmánykötetet terveztünk - tervezett az Egyetemi Néprajzi Intézet - és ennek megírásában az egyetemi hallgatók közreműködésével is számolt Gunda prof, főképp pedig mentorunk, Szabadfalvi József. A kötet azonban csak két évtizeddel később, jórészt más (jellemzően: nálunk fiatalabb) szerzők közreműködésével készült el {Szabadfalvi J.,-Viga Gy., [szerk.] 1981), s az én gyűjtött anyagom feldolgozatlan maradt, az erdőmunkáról Petercsák T., (1981) írta meg az összefoglalást. 33 Az erdőmunkával kapcsolatos adatgyűjtéshez Erdélyi Z, (1959) frissen megjelent kérdőívét használtam. 556