A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szilágyi Miklós: Gyűjtői naplófeljegyzések Zemplén megyei faluközösségekről – 1961-1962

Az emberek barátságosak, a legideálisabb adatközlők. Flórival nagyon jó barátságban vannak: jó úttörőnek bizonyult. Különösen Hegedűs Pista bácsi és felesége, Karola (?) néni bizonyult - számomra is - nagyon jó adatközlőnek. Pista bácsi erdei munkás, szénégető, napszámos ember. Nagy kár, hogy fáradt volt, és rövid idő is állt rendelkezésre. Végig kell kérdezni tőle az egész kérdőívet. Mindketten józan gondolkodásúak, éles logikával, jó magyarázó készséggel rendelkeznek. Elmondta, hogy férjének mennyit kellett szenvedni a hidegtől, a fagytól, amikor a falutól nagy távolságra kellett elmennie munkát vállalni. Még a krumpli is megfagyott a hátán, mire odaért. Életének nagy bánata, hogy cipésznek kitaníttatott fia, aki egy óhutai gazda lányát vette feleségül - az akaratával ellenkezve - odamaradt a háborúban, s az immár özvegynek számító meny igen csúnyán bánik vele: elvárja, hogy ők segítsék (voltak is pl. a házépítésben segíteni), viszont anyósáékat nem akarja támogatni, sőt még felelősségre vonó leveleket ír nekik, pedig most már rámaradt a 14 hold föld is. Szintén erdei munkás a falu szélső házában lakó család gazdája is (Hanák Miklós), igaz, hogy vele nem sikerült találkozni. „Nagymama" roppant szíves, sürgött-forgott körülöttünk, teával kínált, a lányokat ebéddel is. Legközelebb, ha erre járok, el kell látogatni Rozgonyi Józsefékhez is. A gazdát nem találtam otthon, de a fiatalasszony készséggel állt rendelkezésünkre. Az erdőmunkáról tőle is hallhatok valamit. Erdősi Péter bácsi - akinél Flóri és Csaba

28 lakott az ősszel szintén mondhat valamit. Kis izgő-mozgó ember, szeme élénken villog, mozgása élénksége ellenére - nagyon gazdaságos. Tanulságos lenne a feleségéhez való viszonyát megfigyelni. Azt hiszem, nem sok szava lehet a család irányításában, de ez csak igen felületes benyomás, hisz a feleségét nem is láttam... Háromhuta A Hutákból csak futó benyomásokat szereztünk. Gyűjtést alig végezhettünk, éppen csak végigmentünk a három falun. Útnak is sok. A fennmaradó időt inkább végighevertük: szalonnát sütöttünk, pihengettünk, valamint az újhutai büfében iszogattunk, biliárdoztunk. A vaddisznók elriasztására a krumpliföldeken emberi ruhába öltöztetett, vagy csak botokkal és rongyokkal stilizált „madárijesztőket" raktak ki. Nagy a vaddisznó veszély, alig lehet ellenük védekezni. Az aprólékot támadó sas ellen a fára tett madárijesztővel védekeznek.

29 Fényképeztem Újhután egy stelbák-típusú szánkót (az utcán a fából készült szín falához volt támasztva), amit egy asszony szerint szánkónak (sanki) hívnak. Mindhárom Huta tipikus szénatermelő terület. Talán nincs is olyan porta, ahol ne állna egy-egy karcsú, közepén oszloppal szilárdított, fa-alapra rakott szénakazal.

30 A szénakazlakat egyik oldalukon vágják le, amikor szénára van szükségük. Láttunk tavalyi kazlat is. 27 Azaz Flórián Máriával, aki a kenderfeldolgozásról, szövés-fonásról készülő szakdolgozatának anyagát gyűjtötte. A szakdolgozat néhány év múltán publikált változata: Flórián M., 1966. 28 Azaz Béres Csaba, a Debreceni Egyetem szociológiai tanszékének vezetője, aki 1957-1962 között a magyar és történelem mellett harmadik szakosként végezte a néprajzot, de már akkor is a szociológia felé tájékozódott. 29 L. ehhez: lkvai N., 1967. 96-97. 30 L. e szénatároló {kopá) fényképét: lkvai N., 1967. 170. 555