A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szilágyi Miklós: Gyűjtői naplófeljegyzések Zemplén megyei faluközösségekről – 1961-1962

soknak kötelességük volna az otthoniak segítése. Itt-ott láthatni a ruhaküldeményeknek az ízlést semmiképpen sem fejlesztő darabjait. Hipermodern ingek, század eleji hangverseny-plakátokkal, zongorával, pálmafával ékesített függöny - s mindez a karosládával, a „Szorgos, dolgos kisasszony - hamar lesz majd menyasszony" feliratú konyhakendővel egy sorban. Az egzisztenciát jelentő házasságnak igen nagy a vonzereje. A lányos szülők szívesen adják lányukat iparoshoz. Ez a folyamat már a múltban megindulhatott, s az utóbbi években, amikor a faluból is mind több fiú megy a városba munkát vállalni, szakmát tanulni, csak erősödött. Az iparossal kötött házasság fontos vízválasztó. A lány kiszakad a közösségből, ha lehet még távolabb kerül tőle, mint az amerikások. A tanulásnak - a továbbtanulásnak is - az utóbbi években megnőtt a tekintélye. Ebben lényeges szerepet játszik, hogy a föld labilissá vált. Az erdő szoros állami kezelése a jövedelem jó részét nyirbálta le, a néhány éven belül ide is eljutó termelőszövetkezeti gyakorlat pedig előrevetítette -jó előre - a földtől való menekülés árnyékát. Nem szabad azonban az alapjában pozitív iskoláztatásban csak negatív indítékokat látni! A művelődési igény is jelentős mértékben megnőtt. A vallásosság - igen nagyfokú vallásosság -jól megfér az úttörő szervezet mellett. A gyerekek dicsértessékkel köszönnek, mikor az úttörő foglalkozásra mennek. A lovakat este kiviszik a közös legelőre, ott legelnek szabadon másnap reggelig, s hajnalban mennek értük. A gyerekek óriási segítséget jelentenek a szülőknek. A legkisebb gyereket is munkára fogják: kisebb-nagyobb feladatokat el tud látni. A munkára nevelés mértéke nem egyforma. Vannak családok, ahol ez módszeresebben, nagyobb körültekintéssel történik, hagynak a gyereknek pihenésre, szórakozásra is időt. Másutt azonos a kizsákmányolással. Madzag készítése kenderkócból: szájba vett vízzel nedvesíti és sodorja (a kezével) egyágú zsineggé a kócot. Mindig a megsodrandó részt nedvesíti. Mikor az egyágú zsineg elkészült, kettéhajtja, s a két ágat eggyé sodorja össze. Ha bemutatkozol, partnered a neve előtt vagy neve után mindig mondja az „örvendek" vagy „Isten éltesse" formulát. A gyerekek illemtudásához hozzátartozik, hogy ha idegen ül náluk, s bejönnek, elrebegik az „Isten hozta nálunk" formula-szöveget. Szembeötlő nyelvi jellegzetességek: a használati eszközöknek, a környezet tárgyainak nevéhez hozzárakott kicsinyítő képző (pl. ólká) -jelentő mód helyett felszólító mód („megyünk, arassunk egy kicsit") - a fiúgyerek inas neve. Regéc Első látásra szegényebbnek tűnik, mint Mogyoróska, de egyéb hegyi falvakat is figyelembe véve semmiképpen sem illik rá a rímes mondóka: „Mogyoróska, Regécke / jaj, de nagyon szegényke." A szűkre szabott termőföld, a (legeltetett és szénával táplált) állatállomány és az erdő tűrhető életet biztosít. A falu az út két oldalára települt. A hosszan elnyúló telek végében, a kapuval szemben terpeszkedik a csűr, s ez az egyöntetűség a falunak sajátos képet ad: messziről nézve a csűrök a falut meg-megszakadó láncként veszik körül. Ezt a „falukerítést" kiemeli, hogy a csűrök fedőanyaga (szinte kivétel nélkül) a zsúp, míg a lakóházakat inkább cseréppel és bádoggal fedik. Azaz: falvédővel. 551